Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

kutyáimat – hagyja békén. Bryan utánam jön a fürdőszobába, bocsánatkérőn a
vállamra teszi a kezét, majd töprengve figyeli a bojler helyén tátongó lyukat.
– Öregem, tisztára olyan ez a fürdőszoba, mintha földrengés pusztított
volna!
Látom, hogy unokaöcsém bővebb magyarázatra vár: – Elromlott a bojler,
megkértem az aput, hogy nézze meg. Ő megjavította, de szólt, hogy azért
legyek óvatos, mert van még egy kis probléma... amikor felrobbant, épp nem
voltam itthon. Majd megszereli, miután hazajöttek a nyaralásból.
– Neee! – kel ki magából. – Nincs életbiztosításom!
– Na és – álmélkodom. – Majd nem jársz erre akkortájt, ha már ilyen ijedős
vagy.
Bryan az ajkába harap, orrnyergére tolja a szemüvegét, beletúr rövid,
göndör hajába, majd nagy levegőt vesz: – Erre kell, hogy járjak. Merthogy
nálad töltöm a nyári szünidőt.
– De jó lesz – nyögöm, és megpróbálok mosolyogni. Nem arról van szó,
hogy nem szeretem Bryant, de egész nyáron át... Befüstöli a lakást, megissza a
kávémat, felhordja a csajait, hová megyek akkor én, ha valakivel őrült
szerelembe esem?
Ez meghülyült, gondolom, s felhívom a figyelmét a kávéfőzőre, ami
hamarosan robban.
A nappaliban kávézunk, Bryan rászáll a tévé távkapcsolójára, és
összevissza nyomkodja. Egy könnyűzenei csatornánál megállapodik; valaki
épp a szólógitárt nyűvi, nem látni mást, csak a hangszert és a gitáros kezét,
egyszer csak egy másik kéz nyúl a gitárért – de micsoda kéz! A pasas keze az
álmomból... Papírt, szénceruzát ragadok, és gyorsan megpróbálom leskiccelni.
Bryan persze átkapcsol az egyik sportadóra. Mire visszakapcsol, már
szörnyűséges rap csordogál a televízióból.
– Kérdezted, mi van a kutyával – fordulok vendégemhez.
– Mi van vele? – kérdez vissza unottan.
– Ketten vannak és nyaralnak. Ne nézz már ilyen értelmesen, Pat elvitte
őket a telekre, mert félt volna ott lenni kettesben a gyerekkel.
– Két kutya? – emésztgeti az információt Bryan. – Remélem, így már nem
fél a kertben aludni a lengyel.
– Légy szíves, ne lengyelezd. Hívd a rendes nevén. Neked is van
tisztességes neved, neki is.
– Szerinted a Grzegorz tisztességes kutyanév? – háborodik fel. – Remélem,
a másikat Scsangnak hívják.
Közben megerősítek egy-egy vonalat a rajzon, de nem az igazi. Hasonlít,
de nem olyan, mint az eredeti; az a férfias, biztonságot sugárzó, de mégis kicsit
kecses, rendkívül erotikus kézfej, hosszú – de nem túl hosszú – ujjakkal.
– Mi van, manikűrszaklapba dolgozol? – hajol közelebb Bryan a képhez.
– Ja – rajzolok tovább. – És hogy jutottál arra az elhatározásra, hogy a
szüleidtől, egyetemtől, barátoktól távol vakációzz?