Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

amikor elfáradt, belekucorodott a neki odakészített székbe, s édes álomba
merült az ezer wattos hangfal szomszédságában.
David másnap éjjel támolygott haza, nem tűnt részegnek, csak nagyon
ziláltnak. Amikor Axel felhívta a figyelmét arra a tényre, hogy van egy kiskorú
gyermeke, a férfi ismét sírni kezdett.
– Meg akartam halni... két napig bámultam a metró sötét alagútját, és
búcsúztam az élettől. Szerettem volna az egyik szerelvény alá vetni magam,
de... de nem volt hozzá erőm, nem tudtam megtenni.
– Remek elképzelés, megható gondolat. – Axel megpróbálta kétségbeesését
és dühét palástolni, de érzelmei kiültek az arcára. – Talán a lányodra is
gondolhattál volna néha, aki biztos örülne neki, ha felnevelnéd, és szeretetet
adna neked...
– Nem bírom – nyögte az apja. – Minden mozdulata az anyjára emlékeztet,
beleőrülök.
– Mégis, mi a fenét gondoltál? – Axel már felemelte a hangját. – Hogy a
sarki fűszeresre, vagy netán az én anyámra fog hasonlítani...
– Ne ordítozz, és tudd, hogy milyen hangon beszélj az apáddal!
– Hülye – állapította meg dühösen Axel, és elindult kifelé a szobából.
Menet közben kapta a pofont. Emelt fővel, dúlva-fúlva viselte, hiszen nem
mindennapi dolog, ha az ember huszonegy évesen érdemli ki az első atyai
pofont.
– Ronny...! – örvendezett a lány. – De jó, hogy látlak!
– Szia, Vick – mosolyodott el a gitáros, és egy puszit nyomott Vicky arcára.
– Klasszul nézel ki. Ax nem is mondta, hogy megjöttél.
Vicky szemrehányó pillantást vetett bátyjára:
– Azért nem mondta, mert mostanában egy kicsit feledékeny, tudod?
Ronny, eljössz velünk vacsorázni?
A srác nézte kettejüket egy darabig, majd elfordult:
– Menjetek csak, én nem vagyok éhes.
– Vicky, kimennél a konyhába elmosogatni, amíg mi beszélünk Ronnyval?
– Mi a fenét titkolóztok? És van egyáltalán mosogatnivaló a kiürült
whiskysüvegeken kívül?
– Biztosan találsz, ha keresel – nyugtatta meg Axel, majd amikor Vicky
elténfergett a konyha irányába, barátjához fordult. – Veled meg mi van?
Ronny lerogyott egy fotelba, és nem tiltakozott, amikor Ax a kezébe
nyomott egy pohár italt.
– Jenny elhagyott. Nem szólt semmit, csak ma, amikor hazaértem a
stúdióból, egy levél várt... – mesélte halkan. – Azt írja, elege lett...
– Na de miből?
– ...belőlem, a zenekarosdiból, a rajongókból, a barátaimból... A gyereknek
meg úgy kell felnőnie, hogy egy híres, de hülye papája van... és erre most jött
rá, érted?