Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

eggel a szokásosnál kisebb adag heroint adott neki. Beküldte Julietet a szobájába, s
rázárta az ajtót. Ekkor kezdett ordítani a Ribanc.
– Mocskos, hülye elmebeteg vagy!
– Csönd – intette nyugalomra, bár belőle is kitömi készült a düh.
– Igaza volt Dominique-nak, te tényleg bolond vagy! Egy sötét diliházban fogsz
megdögleni! Hülye állat – kiabált a nő. A férfit nagyanyja nevének említésére furcsa
remegés fogta el: a gyomrából indult, s hamarosan a végtagjait is legyengítette. A
nagyanyja, hát persze, a nagyanyja emlegette folyton a diliházat.
– Fejezd be, mert nincs több repülés! – figyelmeztette a nőt.
– Nincs?! Akkor én most elmegyek az ápolókért – hörögte a Ribanc, felkapta az
üvegasztalról a terepjáró slusszkulcsát és az ajtó felé indult. – Majd ők kiderítik,
normális vagy-e... – mondta, elfordította a bejárati ajtó zárjában a kulcsot, s kilépett a
házból. Évek óta először. A férfi utánarohant. Mire kiért, a Ribanc már éppen
kászálódott be a kocsiba, vékony lábai nehezen tartották, de nem adta fel. A férfi egy
ugrással az autóra vetette magát, sikerült elkapnia az ajtó fogantyúját, de mielőtt
kinyithatta volna, a Ribanc indított.
A kocsi sebességben volt, így teljes gázzal belerohant a vastag kőkerítésbe. A férfi
bevonszolta a megvadult nőt a házba.
Betaszigálta a kevés bútorral berendezett, tágas szobába, ahová repülési idejére
szokta bezárni.
– Ülj le! – lökte az ágyra. – Hozok egy kis anyagot, hogy megnyugodj – mondta, s
magára hagyta. Amikor visszaért, a nő csendesen üldögélt az ágy szélén, és
engedelmesen nyújtotta a karját a férfinak. Agyonlyuggatott vénájába nem volt
könnyű beletalálni a tűvel, de végül is sikerült.
Amikor rázárta az ajtót, a férfi tűnődött, nem kellett volna-e jóval nagyobb adagot
belenyomatni a nőbe. Erre a gondolatra megjelent előtte Ted bácsi ollója, s a férfi
elvetette az ötletet.
Addig-addig ügyeskedett a számítógépes egérrel, amíg sikerült összehoznia egy
képen Juliet két arcát: a kislány ölébe a kismacska helyett egy meredt szemű néző lány
feje került. Julieté.
A férfi elégedetten állt fel dolgozóasztala mellől, kinyújtózott, majd átsétált az
edzőterembe. Félmeztelenre vetkőzve nézegette magát a tükrös helyiségben, s
megállapította, hogy még mindig nagyon szép a teste, az arca. A legszebb.
Juliet, kicsi baba, gondolta, egyszer még büszke leszel az apádra. Nem is olyan
sokára.
Leszálláshoz készülődik a gép. Makotóból kábé nyolcvan járatra kellett
átszállnunk, hogy végül Perinben landolhassunk. Ez persze a mi hibánk volt:
Axelé és az enyém, Bryan folyton az orrunk alá is dörgöli.
Úgy teszek, mintha nem hallanám a zsörtölődését. Jó, hát egy kicsit
elaludtunk Axellel a makotói folyóparton, úgyhogy a délelőtt tizenegyes
indulást lekéstük. Ugyanis Neil és Sung tizenkettőkor talált ránk: édesdeden
szunyókáltunk.