Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

Axel
Már befejezte az előzenekar a műsort, és sötétségbe borult a színpad. A
Zafírnak nem volt olyan fontos, hogy pontosan kezdje a koncertet, meg aztán
nem is tudták volna ezt megtenni, hiszen két frontemberük telefonált.
De míg Ronny folyamatosan beszélt valakihez, Axel csak egy
üzenetrögzítővel tudott volna társalogni.
Anisette biztosan elment a barátaival valahová.
Esetleg randevúja van.
Nagyjából egyszerre tették le a telefonkagylót, Ronny visszament az
öltözőbe, az énekes még kódorgott egy kicsit. Amikor beért ő is az
öltözőhelyiségbe, Neil fáradtan kérlelte a fiúkat, hogy készüljenek el végre.
– Vigyétek már föl a seggeteket a színpadra! – rimánkodott Farrington.
– Jó, de előbb pisálnom kell – közölte Michael és odalépett a
mosdókagylóhoz, lehúzta a gatyáján a cipzárt, s kinyitotta a hideg vizes
csapot.
– Paraszt – formált véleményt Ronny.
Előbb-utóbb minden akadály elhárult az útból, s a Zafír végül
megrohamozta a színpadot.
Már erősen sötétedett, amikor a köpcös végre feltűnt a színen. Taxiból szállt ki,
erősen dülöngélt, s bár megpróbált biztos léptekkel elindulni a ház felé, ez nemigen
sikerült neki.
A férfi örült ennek, legalább nem lesz nehéz dolga. A baj ott kezdődött, hogy egy
pillanattal később kiszállt a kocsiból egy nő is, aki tűsarkain odatipegett a zenészhez,
belekarolt, s együtt léptek be a ház kapuján.
A férfi dühösen ránézett az órájára, s úgy döntött, maximum negyven percet ad
nekik. Ha a nő addig nem távozik el, hát az ő haja lesz.
Úgy érezte, az utóbbi időben semmi sem történik úgy, ahogyan ő szerette volna.
Ettől pedig ideges lett.
Egy tűzijáték-rakéta robbant az első dobütésre, s ezernyi csillogó darabkája
hullott lefelé, amikor a Zafír zenélni kezdett. Axel a színpad szélén várt arra a
pillanatra, amikor elérkezik a belépője.
... Eljött az idő: berohant a színpadra, újabb rakéta robbant, a közönség
hangorkánban tört ki, s Axel énekelni kezdett.
Ha előtte érzett is izgalmat, mostanra megnyugodott. Ahogy a kezében
tartotta a mikrofont, máris otthon volt.
Minden gátlása elmúlt, amikor színpadra lépett. Önmaga volt, szabadabb,
mint bárhol másutt.
Sosem a pénz motiválta, hanem a színpad élvezete, az önmegvalósítás.