Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

Anisette
Megfulladok. Fojtogat a meleg pára, nyomja a hátamat a gyékény. Fáj a fejem.
Észreveszem, hogy fogom valaki kezét, erről eszembe jut, hol is vagyok.
Szomjas vagyok, nyűgös vagyok, fáj a fejem. Félek az oroszlánoktól, és
még csak nem is látom őket, ha bejönnek, mert szörnyen vak vagyok. Vajon
hol lehet most Frederick?
Ez a gekkó sem teljesen komplett: kontaktlencsét eszik. Én meg tegyek
szúnyogot a szemembe, ha látni akarok, nem?
Úristen, nem mostam fogat. Úgy látszik, kitűnően alkalmazkodtam a hely
szelleméhez. Egyáltalán, hol lehet itt fogat mosni, mosakodni? És pisilni...?
Axel oldalra fordulva alszik mellettem, már ki tudom venni a körvonalait.
Fogja a kezemet. Vagy én fogom az övét? Én is oldalra fordulok, amit még
alvás közben is megérez, mert öntudatlanul közelebb húzódik hozzám, és
valami érthetetlen dolgot mormol. Térdét beilleszti a térdhajlatomba,
mellkasával a hátamhoz simul, kezét lágyan a csípőmre ejti.
Miután végrehajtotta ezt az automatikus mozgássorozatot, elégedetten
szuszog a fülembe, valószínűleg otthon érezheti magát. Hazaálmodik.
El kéne húzódnom, de akkor legurulnék a gyékényről.
Meg aztán olyan jó.
Ha tudná, hogy engem ölel, biztos rögtön elhúzódna. Egyre jobban
kedvelem, ő pedig egyre zavartabb, visszahúzódóbb; lehet, hogy nem tetszem
neki? Végül is minden jó nőt megszerezhetett, akit akart, miért törné magát
éppen értem? – Azt hiszem, szükségem lenne egy adagra a régi
önbizalmamból.
Lehet, hogy nem elég izmos a lábam?
Hú, én megőrültem.
Axel finoman a hasamra csúsztatja a kezét, és megint mormog valamit.
Meglehet, hogy a fülledt levegőtől, de hirtelen forróság járja át a testemet.
Mint fahasáb a hamvadó tűzben, ha ráfújnak, felizzik bennem a vágy, a
lábujjamtól a fejbőrömig lángba borít, de nem mozdulok. Kigyullad a bőröm
is, nem bírom tovább a mozdulatlanságot. Szorosan Axelhez simulok, a
tarkómon érzem meleg leheletét, ő is megmozdul, a testemhez tapasztja
csípőjét, és már nem szuszog olyan egyenletesen, mint előtte. Kezét
becsúsztatja a pólóm alá, meztelen hasamat simogatja, bizsereg a bőröm, és
hagyom, hogy elsodorjon a vágy. Axel játszik az ujjaival a testemen, mintha
hangszer volnék, ritkán és mélyről lélegzik.
Biztos vagyok benne, hogy ébren van.
Ezt igazolandó, belecsókol a nyakamba, puha nyelve eltéved a hajszálak
rengetegében, majd odatalál a fülemhez. Lábát átteszi az enyémen, kemény,