47.pdf

tudott.
Barátai, a csillagok már elfoglalták helyüket az
égbolton.
Most viszont még ők is idegennek és elérhetetlennek
tűntek. Mintha megijedtek volna szörnyű
kísérőjétől.
Jaj, milyen magányos és kiszolgáltatott!
Tan-ghil hirtelen felrikoltott, mint egy madár. A
hegyoldal visszaverte a kiáltást.
Tiili rémülten várakozott az újra beállt csendben.
Aztán…
Nem akart hinni a szemének…
Lentről a meredek hegyoldalon magas, fekete
férfiak közeledtek szerzetesi csuhában. Szép szál,
vágyakozó tekintetű férfiak egytől-egyig.
Tiili a döbbenettől majdnem eszméletét veszítette.
Nagynehezen fogta csak fel, hogy Tan-ghil idegen,
számára érthetetlen nyelven beszél hozzájuk.
Behízelgő mosollyal válaszoltak neki.
Egyre közeledtek Tiili felé…
Leplezetlen kéjvágy tükröződött a szemükben…
Metszőfogaik kivillantak, ahogy széles mosolyra
húzódott a szájuk…
Tiili reszketett félelmében.
Tan-ghil megállította őket. Felemelte a kezét, és
sivító hangján lassan, fenyegetőn varázsigéket
mormolt feléjük, melyekből a lány egy szót sem
értett. Annyit mégis felfogott, hogy ő Tan-ghil áldozati
báránya, ezért nem akarja, hogy hozzányúl-