47.pdf

kiskacsa – állapította meg elégedetten.
– Azt én sosem mondtam. Mindig vonzónak találtalak
– szólt a férfi komolyan.
Halkatla elgondolkozva nézte Rune tükörképét.
– Hmmm… és milyen a tested?
– Fogalmam sincs – felelte Rune őszintén. –
Még azt sem tudom, megvan-e még a lőtt sebem.
– No, ennek könnyen utánajárhatunk – mondta
Halkatla és lehúzta válláról az inget – így ni! Milyen
selymes a bőröd a melleden! Épp mint az
enyém, csak barnább.
Halkatla finom kis kezével lassan simogatni
kezdte a férfi mellkasát, mire Runét kellemes borzongás
fogta el. Még soha nem érzett ehhez foghatót.
Halkatla levetette a blúzát. Rune hosszasan
szemügyre vette a kebleit, persze még mindig csak
a tükörben.
– Szép vagy – suttogta.
– Ugye? – kérdezte Halkatla kacéran, és hátulról
Rune pucér hátához szorította felsőtestét. A férfi
szeme előtt sötét karikák táncoltak.
– Húzd le teljesen az inged – rendelkezett
Halkatla. A férfi kábultan engedelmeskedett, majd
a hasához nyúlt.
– Még mindig itt van egy forradás, de semmi
több.
– Majdnem ugyanott van a sebhelyed, mint nekem.
Csak az enyém sokkal lejjebb van – suttogta
Halkatla.