47.pdf

Ez télen történt, Tiili épp téli álmát aludta. Anyja
és fia elhagyta a völgyet, hogy együttes erővel
küzdjenek a gonosz Tan-ghil ellen.
TIILI egyszerre fogékonyabbnak mutatkozott a
külső jelek iránt. Érzékei még jobban kifinomultak.
Hallotta, hogy a lápemberek a közelben tombolnak.
Megérezte, hogy Tan-ghil szelleme a völgyben
tartózkodik. Egy alkalommal azt is érzékelte,
amikor egy fiatal nő feljutott egészen a hegyig.
Érezte, mennyire fél, majd fejvesztve elmenekül.
Az idősebbik Sunniva lehetett.
Néhány évvel később sok ember közelségét érzékelte.
Menekülnek. Mintha az egész völgy elnéptelenedett
volna!
Teljesen magára marad! Annyira elfogta a kétségbeesés,
hogy gondolatban elhagyta helyét, és a
menekülőkhöz csapódott. Egy kis családhoz csatlakozott,
amely rémülten igyekezett felfelé a hegyoldalon.
Nem látták meg, pedig egészen közel húzódott
hozzájuk. Felnézett az asszonyra, aki a nyeregben
ült. Az egész lány egyetlen segélykiáltás volt. De
nem hallották. Újra az asszonyra nézett esdeklőn,
de senki nem vette észre.
Erre annyira elkedvetlenedett, hogy érzékei is
eltompultak, és nem érezte többé emberek közelségét
a fennsíkon.
Újra eleredtek a könnyei, pedig már azt hitte,