47.pdf

gyomorral nem tud gondolkozni. Hamar idegessé
válik, és elveszíti a fejét.
Nem valami kecsegtető kilátások.
Miért nem történik már valami? Meddig kell
még várakozniuk?
Lopva a démonokra nézett. Leginkább ragadozó
madarakra hasonlítottak a kékes fényben, akik éjszakára
menedékre leltek. Éberen kémlelték a vidéket,
felkészülve minden veszélyre.
Tova észrevette, hogy Marco figyeli. Zavartan
rámosolygott.
Marco tekintete most Tiilire tévedt. Rögtön felmérte,
milyen rossz állapotban van. A lány egész
testében remegett, halálsápadt volt. Marco tudta,
hogy ez most nem a hideggel magyarázható.
Gyorsan odasietett hozzá, törékeny testét szorosan
átölelte, hogy biztonságban érezze magát.
Igen, ez a krízis.
A lány akadozva lélegzett, mint aki sírni készül,
de mégsem képes rá.
– Jól van, jól van – dünnyögte Marco. – Nincs
semmi baj, barátok közt vagy.
Tiili beszélni próbált, ám alig lehetett érteni a
szavait.
– Olyan sok az idegen… Anyám és fivérem nincsenek
köztük, sosem látom viszont őket. Olyan
furcsán beszéltek mind. Hol vagyok? Azt mondjátok,
a Jéghegyek Népe völgyében, de nem ismerek
rá. Hol vannak a házak? Nincs itt egy teremtett
lélek sem. Kik vagytok ti? Furcsa ruhát viseltek.