47.pdf

előtt, akik ismerik a Jéghegyek Népének történetét.
Szép, lófejű lények, emberi vonásokkal. Sötétkék
színben pompáztak, ezüst sörényük homlokukból a
hátukra omlott. Kezük és lábuk emberformájú.
A Démonok hegyének lakói!
Átkísértek a termen, az ottlévők rám se hederítettek.
Átnéztek rajtam. Kísérőim megálltak egy
magas, díszes ajtó előtt. Kinyílt, és én beléptem
rajta.
Várakoznom kellett egy darabig. A sötét, magas
terem üres volt.
Éreztem, hogy valaki áll a hátam mögött. Megfordultam,
és elállt a lélegzetem. Egy hang sem jött
ki a torkomon. Ezért nem tudtam megmondani a
testvérpárnak, kit látok. Szüntelenül kérdeztek, de
én egyre csak levegő után kapkodtam.
Nagyon jól tudtam, kivel állok szemben, de a
látvány teljesen megbénított. A bukott, feketeszárnyú
angyal állt előttem teljes pompájában. Sötéten
csillogó szárnyai a magas mennyezetig értek, olyan
szép volt, mint egy istenség. Akkora erőt és tekintélyt
sugárzott, hogy azt hittem, belehalok a látványba.
A 29. kötetet róla írtam, „Lucifer szerelme”
címmel. Nem hittem volna, hogy meg is jelenik
előttem. Nem szólt semmit. Éreztem, amint gondolatai
behatoltak az én gondolataimba. Elégedettséget
és egyúttal türelmetlenséget sugároztak. Az
üzenete a következő: ne csapongjak írás közben,
hanem koncentráljak a legfontosabb eseményre.