47.pdf

Miután magamhoz tértem, így folytattam:
– Nos, elmondásod alapján Nataniel és Ellen
összeházasodtak, és gyermekeik születtek.
Gabriel elmosolyodott:
– Igen. Született egy fiuk és egy lányuk, akik
már majdnem felnőttek.
– És a többiek? Mi történt velük?
– Ellen és Nataniel szülei meghaltak. Knut
Skogsrud nemrég, felesége pedig már jó néhány
éve. Azt mondják, szomorú és furcsa érzés. Elvesztették
támaszaikat. Most ők szolgálnak támaszul a
fiataloknak, hiszen ők a legöregebb nemzedék.
– Így van! Ezt az érzést ismerem – feleltem. –
No és a te szüleid, Karine és Joakim?
– Megvannak, egészségesek. Azt hiszem, még
boldogok is a maguk módján. Az évek során beleolvastam
a nemzetség krónikáiba. Azokból értesültem
anyám szerencsétlen gyermekkoráról. Szerelmi
élete nagy sebet kapott, amikor az a három gonosztevő
megerőszakolta. Azt hiszem, anyám és
apám tisztelik egymást, és jól megvannak egymással.
Tudod, ez nem úgy van, hogy egyszerűen
odamész a szüleidhez és meginterjúvolod őket,
milyen a családi életük.
– Igen, hát persze. A szülők, különösen az anyák
elvárják, hogy a lányaik bizalommal legyenek irántuk,
ami a szerelmi életüket illeti, ugyanakkor ők
inkább meghalnának, mintsem hogy a házasélet
nehézségeiről meséljenek nekik.
– Biztosan igazad van. Nos, Vinnie öregszik.