47.pdf

– Nemsokára leszáll az éj.
– Bzzzzzzzz bummm. Már le is szállt – vigyorgott
Gabriel.
Marco elnevette magát. Örült, hogy a kis csapatot
még ilyen szorult helyzetben sem hagyta el jókedve.
Sokkal rosszabb lett volna, ha szótlanul ülnek
és várnak.
Jó érzés tudni, hogy összetartanak. Vigyáznak
egymásra. Végignézett a többieken. Ian átkarolta
Továt, aki szorosan odabújt hozzá. Marco akaratlanul
is meghallotta, miről beszélnek.
– Nos? – kérdezte Ian halkan. – Megbántad?
– Mit?
– Hát hogy továbbra is egymás mellett maradunk.
Annyi minden történt, nem tudhatom, talán
kétségek gyötörnek.
Tova a vállára hajtotta a fejét.
– Bolondságokat fecsegsz. Nem bántam meg
semmit. Te viszont talán igen, ha így kérdezed.
– A legjobb, ami történhetett velem az életben,
hogy találkoztunk – biztosította Ian. – És hogy
nemsokára szülők leszünk. Annyira aggódtam a
fárasztó úton. Jól érzed magad?
– Hát persze. Olyan jó, hogy itt vagy, Ian.
Marco örült ezeknek a szavaknak. Sokat aggódott
Tova miatt, de a hallottak megnyugtatták.
Marco észrevette, hogy Trond beszédet tart a
csapatai előtt. Dicsérettel halmozta el démonait,
amiért oly derekasan helytálltak a csatában. A démonok
gúnyos vigyorral hallgatták választékos