47.pdf

pe ellen elszalasztotta, hiszen akkor aludta téli álmát.
A kívülről jövő hangokra, kiáltásokra különben
sem figyelt már régóta. Hiszen akárki legyen
odakint, úgysem juthat be hozzá.
Ezután hosszú csend következett. Többéves
csend.
És aztán…
Érzékei és a denevértől tanult képességei egyszerre
kifinomultak.
Meg mert volna esküdni, hogy valami készülődik
a hegy körül, amelynek bejáratát őrizte!
Új lények közelségét érezte. Egészen közel kerültek
hozzá, mégsem tudtak bejutni.
Ekkor kétségbeesetten, szívettépőn kiáltozni
kezdett. Érezte, ha most nem sikerül kapcsolatba
lépnie az új jövevényekkel, akkor sosem kerül ki
innen.
Több napon át érezte a feszültséget a levegőben.
Nem mert elaludni, várakozott, tudni akarta, mire
készülnek.
A szerzetesruhába bújt férfiak is igen nyugtalannak
látszottak. No és az újonnan érkezettek?
Vegyes benyomást tettek rá. Az mindenesetre bizonyos,
hogy harcolnak valami ellen.
Jaj, de türelmetlen! Csak nehogy eltűnjenek a
szeme elől! Mindegy, akár barát, akár ellenség,
csak hosszú fogsága már véget érjen.
Nehogy eltűnjetek, akárkik vagytok is!
Már egészen rekedtre kiabálta magát.
Végre közelebb léptek a bejárathoz.