47.pdf

lakból láthatjuk a hozzánk igyekvő autókat.
Gabriel hirtelen így szólt.
– Az imént kérdezted, láttam-e az őseimet azóta.
Emlékszem, az első években nagyon gyakran térdeltem
az ablakban, és merőn kifelé bámultam.
„Van valaki odakint?” – suttogtam. Soha nem érkezett
válasz a kérdésemre. De valahogy megvigasztalt,
ha azt képzeltem, biztosan hallanak és itt
vannak velem, csak én nem hallom és látom őket.
Lassan felém fordult és szomorúan sóhajtott
egyet.