You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
9. fejezet<br />
GABRIELLEL még egyszer találkoztam 1980ban.<br />
Valójában ő keresett fel engem.<br />
Amikor megkaptam a levelét, az jutott eszembe,<br />
milyen sokat gondoltam rájuk a találkozásunk utáni<br />
első években. De húsz év hosszú idő, és az emlék<br />
elhalványult. Talán igaz se volt. Visszatekintve<br />
nehezemre esett hinni benne. Az élményt túl sűrűn<br />
szőtték át mesés szálak. Magamat ismervén arra a<br />
következtetésre jutottam, hogy a Jéghegyek Népével<br />
való találkozás álom volt csupán<br />
De most itt ez a levél. Gabriel Gard neve állt a<br />
boríték hátulsó oldalán. A Jéghegyek Népére<br />
semmi utalás. De hiszen tudtam, hogy csak maguk<br />
közt használják ezt az elnevezést.<br />
Haboztam, mielőtt kinyitottam a levelet. Attól<br />
tartottam, régi sebeket fogok felszakítani vele.<br />
Aztán persze nem tudtam ellenállni a kísértésnek.<br />
„Kedves Margit Sandemo” kezdte. „Nem tudom,<br />
emlékszik-e még rám. 1960-ban találkoztunk<br />
Lillehammerben a kórházban. Maga és férje vitt el<br />
kocsival Oppdalba.”<br />
Tehát ez a furcsa emlék nem csupán álom.<br />
„Azért próbálom magával újra felvenni a kapcsolatot,<br />
mert megláttam a nevét néhány újságban,<br />
no és a könyvespolcokon is. Maga író lett, épp
Change language