47.pdf

szomorúan nézett rá.
– Tudod, mire gondolok? – súgta halkan a fülébe.
– Nem akartam elvenni az ártatlanságodat, de
ha már így történt, egyáltalán nem bánom…
A lány mereven ült egy darabig, majd amikor
Marco végigsimított az arcán, félénken rápillantott,
félszeg mosollyal az arcán.
– Te meg én – súgta a fülébe Marco. – Ez a kettőnk
titka.
Persze ez nem igaz, hiszen sokan sejtették, mi
történt odabent, míg ők kint várakoztak. De ezek a
szavak megvigasztalták Tiili zaklatott lelkét. Megkönnyebbülten
hajtotta fejét Marco vállára.
– Kérlek, segíts – suttogta. – Úgy félek ebben a
világban.
– Ha sikerül megmentenünk ezt a világot, mindig
számíthatsz rám, ha bajba kerülsz. Rögtön ott
termek, ha szükséged lesz rám – felelte Marco.
– Nekem mindig szükségem lesz rád – suttogta a
lány olyan halkan, hogy Marco alig értette, mit
mond.
Micsoda pillanat – gondolta Marco.
Rengeteg lány szeretett belé az évek során, de
nem mert belebocsátkozni egyetlen kapcsolatba
sem. Mostanáig egyik lány sem érdekelte komolyan,
bár szakadatlanul vágyakozott „az igazi” szerelmére.
Csakhogy eddig nem találta meg az igazit, jóllehet
nem is merte keresni. Ki lehetne hozzávaló,
hiszen ő halhatatlan!