47.pdf

Aztán kicsit zavartan a közelben álló Tulára nézett.
– Nos, van még valami? – kérdezte Lucifer.
– Semmi, semmi… Csak arra gondoltam, tudom,
hálátlanságnak tűnik. De annyira tetszettek a
Démonok hegyén lévő lakosztályok a kis kertekkel…
– Nem embereknek való hely az, Gabriel –
mondta csendesen Tula. – De ha ez megvigasztal, a
jövőben szoros kapcsolatban állunk majd a Fekete
Csarnokokkal, így gyakran meglátogathatsz.
– Mi pedig berendezhetünk számodra a mi birodalmunkban
egy hasonló lakosztályt – nyugtatta
meg Saga.
– Ó, köszönöm – hálálkodott Gabriel zavartan.
Megfeledkezett azokról a sorsdöntő kérdésekről,
amelyeket fel akart tenni.
Miután végeztek, folytatta a jegyzetelést. Nem
mindenki akart a Fekete Csarnokokba kerülni.
Volt, aki jól érezte magát abban a szférában, ahol
eddig lebegett, az élők közül pedig sokan gondolkodási
időt kértek. Lucifer nagyon megértőnek
mutatkozott.
Ha ilyen megértő, nincs mitől félnünk – gondolta
Gabriel. Félt, hogy mások belelátnak áruló gondolataiba,
ezért a jegyzettömbje fölé hajolt.
Végül Lucifer felállt, és még egyszer arra kérte
az egybegyűlteket, hogy segítsenek neki, különösen
az első időkben. Terjesszék hírét a világban.
Nemsokára a sajtónak is bejelenti visszatérését.