47.pdf

Mindig is tudtam, hogy a Gonosz Tengel elleni
küzdelem a legfőbb esemény.
Közben összeszedtem magam annyira, hogy el
tudtam mesélni, mit láttam. Az orvos azt kérdezte,
Lucifer mesélt-e nekem a Jéghegyek Népéről. Erre
nem tudtam egyenes választ adni. Vagy Lucifer,
vagy Mikael Lind, aki szintén ott volt a teremben.
Odalépett hozzám és üdvözölt. Tényleg nem tudtam
a választ.
Ekkor értettem meg, mi az én szerepem ebben
az egészben.
A Jéghegyek Népe sosem létezett. Csupán egy
magasabb tekintély, Lucifer találta ki őket, hogy az
emberek tudomást szerezzenek az őt ért sérelemről.
Soha nem tudta megbocsátani, hogy igazságtalanul
száműzték az Édenkertből.
Nem hiszem, hogy a világnak jobb sora lenne
egy másik isten uralma alatt. Nem hiszem, hogy
Lucifer képes lett volna megoldani az emberiség
problémáit. Viszont ő legalább látta az emberiség
szenvedését, és segíteni próbált rajta.
Nem volt könnyű visszatérnem a valóságba.
Ágyba fektettek és meghagyták, pihenjek néhány
órát.
Körülvett a hétköznapi valóság. Játszadozó gyerekek
és az autók hangja szűrődött be az ablakon.
A hétköznap forgatagában megpróbáltam felidézni
az imént átélteket. Csakugyan annyira biztos,
hogy a Jéghegyek Népe valójában soha nem
létezett?