47.pdf

de nem akarta beárulni őket Jonathannál. Hát nincs
könnyű dolga egy mostohaanyának. Attól a naptól
fogva javult csak a helyzet, amikor Sonja elájult a
konyhakövön. Gro hallotta, amint a földre zuhan.
Odafordult és bizonytalan hangon megkérdezte:
– Hát már megint mi bajod van? Finn, Ole, gyertek!
Az embernek megáll az esze! Összeesett! Még
csak az hiányzik, hogy megjátssza a beteget.
Korán reggel volt. A fiúk előjöttek szobájukból.
Apjuk már rég elment munkába.
– Úristen, ha lebetegszik, még több dolgunk lesz
vele – jegyezte meg Ole. – Most mit csináljunk?
Tanácstalanok voltak. Finn leguggolt és jó erősen
többször pofonütötte.
– Hé, ébresztő! – kiáltotta. – Felkelni, ne játszd
meg magad!
De Sonja nem mozdult.
– Jaj, apánk nem tudott volna másik nőt feleségül
venni? – csúszott ki Gro száján. – Anya legalább
ápolónő volt, sokkal erősebb, mint ez a nőszemély.
– Tényleg elájult? – töprengett Finn. – Hát akkor
telefonáljatok!
De kit hívjanak fel? Ok szinte soha nem betegeskedtek,
így nem volt háziorvosuk.
– Hívd ide nagyapát – mondta Ole.
– Hívd magad!
Míg Ole fölfutott az emeletre Vetléért, Sonja
magához tért. Meglehetősen szégyellte magát.
– Ne haragudjatok, én…