47.pdf

angyal. – Az Úr alig várja már, hogy visszavegye
birodalmát.
Lucifer a dombtető szélére állt és Mihály arkangyal
felé fordult:
– Elismerem vereségemet. A szenvedő világot
újra a kezetekbe adom.
Majd halkan még hozzátette:
– De akkor végre tegyetek már érte valamit!
Kezével magához intette a feketeszárnyúak csapatát.
Kitárták hatalmas szárnyaikat és eltűntek a
szakadékban. Mihály arkangyal utánuk nézett,
majd felemelkedett a szikláról és eltűnt a napsütésben.
Tova odasietett a hegytetőhöz és lenézett:
– Eltűntek! Nyomtalanul eltűntek!
Gabriel megborzongott. A többiek mind a hegytető
szélén álltak. Gabriel még mindig a kövön ült,
messzebb tőlük. Ügy érezte, nem bírja tovább. Elveszítette
barátait. Közeledő lépteket hallott, majd
Jó Tengel barátságos hangja ütötte meg a fülét:
– Ne bánkódj, Gabriel! Előbb-utóbb úgyis örökre
szem elől tévesztettetek volna minket.
– Eddig megjelentetek nekünk. Most miért nem
láthatunk benneteket?
– Nehogy azt hidd, hogy azért, mert követjük
Lucifert a birodalmába. Ti élők veszítitek el lassan
természetfeletti képességeitek, mivel véget ért a
megbízatásotok.
Sol így folytatta:
– Most végre úgy élhettek, mint minden normá-