47.pdf

13. fejezet
AMIKOR AZT ÍROM, hogy először találkoztam
Linde-Louval, nem szó szerint értem. Hiszen soha
többé nem találkoztam vele. Emléke azonban örökre
belevésődött az emlékezetembe. Így amikor a
36. kötetet írtam, a „Holdvarázst”, nem jelentett
számomra nehézséget megeleveníteni az alakját és
szomorú sorsát.
Valójában nem tudom, mit akart mondani akkor.
Nem értettem a szavait. Mindenesetre amikor úgy
éreztem, elfogyott az ihlet, és lassul a munkatempóm,
akkor mindig történt valami, ami átlendített a
nehézségeken. Mint a Hud rónaságán történtek
vagy a Linde-Louval való találkozás.
AHHOZ, HOGY meg tudjam magyarázni, miért
vonzódom ennyire a természetfeletti jelenségekhez,
kénytelen vagyok magamról is írni egy kicsit.
Pedig nagyon nem szívesen teszem. Nem szeretem
azokat az írókat, akik magukról írnak, illetve az
általuk megélt eseményekről. Soha nem tudnék
magamról írni. Nagyon hiú dolognak tartom, az
olvasók elleni véteknek. Egyrészt nem hiszem,
hogy életem érdekelné őket, másrészt még nem
vagyok annyira szenilis, hogy a gyerekkoromra
emlékezzek.
Egész életemben árnyékvilágban éltem. Különös