47.pdf

férfi, hogy is hívják, Nataniel? Micsoda furcsa
név!
Utána már Tiilinek nem volt ideje töprengeni.
Futott a többiekkel együtt, ahogy csak a lába bírta.
Megértette, hogy a föld dübörög a hátuk mögött.
Eleinte a szűk járatnak még a falai is imbolyogtak.
Most majd mindjárt felébredek. Hiszen az egész
álom csupán önkínzás, soha nem szabadulhatok
meg a láncaimtól – gondolta.
Hol van Marco…? Valahol a többiek mögött.
Úgy érezte, mintha valaki az arcába vágott volna.
Hirtelen megcsapta a jéghideg, friss levegő. A
fény csaknem megvakította.
Aggódó, barátságos kezek meleg ruhákba csavarták.
Tehát mégsem álmodik. Szabad! Szabad, annyi
hosszú év után! Tiili szemét nem futották el örömkönnyek.
Szinte megbénította a boldogság. Még
sok időre lesz szüksége ahhoz, hogy elhiggye, valóban
kiszabadult.