47.pdf

nácsadás rovatban könyvsorozatomnak némely
kötetét ajánlja azoknak a nőolvasóknak, akik nem
lelik örömüket a szexben.
Ennek nagyon örülök!
Továbbra is óriási tempóban írtam a sorozat
egymást követő köteteit.
Néha azonban nem árt egy kis szünetet tartani.
Egy ilyen pillanatban kerekedtünk fel Asbjörnnel,
hogy elmenjünk Tröndelagba. Ez tavaly nyáron
(1988-ban) történt, épp a 43. kötetnél tartottam,
melynek színhelye a Jéghegyek Népének völgye.
Ez adta az ötletet, hogy felkerekedjünk, hátha rálelünk
a völgyre.
De aztán felhagytunk tervünkkel. Ki tudja, talán
valóban rejtőzik egy ilyen titokzatos völgy fent
Trollheimenben. Igazából nem volt kedvem rátalálni.
Meg akartam őrizni álmomat.
Azért mégis elindultunk. Ez alatt az út alatt is
megbizonyosodtam arról, hogy kitalált színhelyeim
léteznek a valóságban. Ahogy valamelyik könyvben
írtam: „Amikor felérünk Dovréba, az első,
amit megpillantunk, két régi elhagyatott viskó
jobbra fent a hegyi legelőn”. Nos, legnagyobb rémületemre
a valóságban is pontosan így helyezkedtek
el a kunyhók. Ezért a könyvemben néhány
kilométerrel arrébb költöztettem őket, nehogy a
tulajdonosok kellemetlenül érezzék magukat. Néhány
héttel később találkoztam két hölggyel, akik
arról faggattak, jártam-e már Nittedalban? Soha,
miért?