47.pdf

Nemcsak a Gonosz Tengel ellen folytatott küzdelemről
és az élet sötét forrásvizéről szóltak a
könyvek. Ezzel párhuzamosan egy sötétebb, fenyegetőbb
árnyék magasodott fölém.
Úgy éreztem, valaki mindenáron azt akarja, meséljék
el a történetét.
Rossz érzés kerített hatalmába. Az első könyveket
szinte magamon kívül írtam, megállás nélkül,
mintha az életem forgott volna kockán. Pontosan
felírtam a dátumot, mikor kezdtem hozzá. 1980.
szeptember 10-én. 1981 nyarán és őszén Sri Lankán
éltünk öt hónapig. Ott írtam meg a 6., a 7., a
8., és a 9. kötetet, miközben javában dúlt a szingalézek
és tamilok közötti háború. Asbjörn és én,
európaiak lévén, sok embernek nyújtottunk menedéket.
Nálunk biztonságban érezték magukat az
üldözöttek. Házunk tele volt éjszakai vendégekkel,
akik a nagyszobánkban a földön húzták meg magukat.
Teherautók álltak elrejtve az udvarunkon.
Kint betörték a kirakatokat, kijárási tilalmat rendeltek
el, a katonák éjjel-nappal cirkáltak.
Én mindebből alig észleltem valamit. Teljesen a
Jéghegyek Népének éltem. Már a tizenhetedik századig
jutottam, és lázas munkakedvem nem lankadt.
Nem nyugodtam, állandó íráskényszerben
szenvedtem. Sokszor még éjszaka sem tettem le a
tollat. Mintha valami különös erő kényszerített
volna erre a gyors munkatempóra. Az első könyvnek
1982 januárjában kellett volna megjelennie, s
én ekkorra már tíz kötettel elkészültem.