You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
10. fejezet<br />
ODAKINT LESZÁLLT az éj. Megvacsoráztunk.<br />
Asbjörn Gabriel összefoglalásából megtudta, mi<br />
történt akkor a Jéghegyek Népének völgyében.<br />
Most éppen bort szopogatunk és kíváncsian várjuk<br />
Gabriel történetét. Közreadom az egészet anélkül,<br />
hogy Asbjörn vagy én félbeszakítottuk volna az<br />
elbeszélést.<br />
A NEMZETSÉG TAGJAI úgy érezték, légüres<br />
térbe kerültek. Nyugodt, békés napok következtek.<br />
Leszámoltak Gonosz Tengellel, megszűnt az<br />
átok, de elveszítették barátaikat is.<br />
Valójában örülniük kellett volna, de sok idő telt<br />
el, míg megszokták az új körülményeket. Nemcsak<br />
Gabriel tért lassan magához.<br />
Az első időkben vitathatatlanul Marinak volt a<br />
legnehezebb dolga. Elvesztette a lányát, Christelt.<br />
Ráadásul, amikor megtudta, hogy ő is jelen volt<br />
azon a találkozón, amelyre ő családja iránt érzett<br />
utálatból nem ment el, teljesen magába roskadt.<br />
Nem bocsátotta meg magának, hogy nem ment el a<br />
szentivánéji találkozóra. Láthatta volna Christelt!<br />
Beszélhetett volna vele! Mardosta a bánat. Máskor<br />
olyan erős gyűlöletet érzett a rokonai iránt, hogy<br />
azt hitte, beleőrül. Órákig járkált föl-alá siránkozva.<br />
Állapota egyre rosszabbodott. A végén már a
Change language