47.pdf

azon.
Várakoztak.
– Világosodik – mondta Tamlin.
– No igen – felelte Tova. – De azért még várni
kell, míg teljesen kivilágosodik.
– Odanézzetek! – kiáltotta Gabriel a patak fölé
hajolva. – Nézzétek a vizet!
Odasiettek. Rögtön megértették, mire célzott. A
patak vize világosabb lett. Tisztának még nem lehetett
nevezni, de sokkal egészségesebb volt a színe,
mint korábban.
– Láttad? – kérdezte Tova Marcót. – Ezt vajon
jó jelnek tarthatjuk?
– Igen, azt hiszem – felelte Marco nyugodtan, de
óvatosan.
Megtették az utolsó meredek szakaszt, átlépték a
hóhatárt. Itt fent már sűrűbb hótakaró borított mindent.
Egyszerre csak megálltak, és ámult meghatódottsággal
figyelték, amint egy kis madár a patak
egyik kövére szállva iszik a vízből. A patak körül a
vidék lehangoló látványt nyújtott, de a víz kétségtelenül
kristálytisztán csillogott!
Tova és Ian egymásra mosolygott.
Ellen lehajolt és megérintette a hideg, szenvedő
földet, melyet Tan-ghil gonosz forrásvize így tönkretett.
– Ide nézzetek! – suttogta.
A többiek is lehajoltak. Alaposan szemügyre
kellett venniük a földet, hogy meglássák, amit El-