47.pdf

Vérszemet kaptam és minden héten arra kértem,
hagyjon nyerni. Egymás után negyvenhárom héten
keresztül nyertem. Csak kisebb összegeket, hol
negyven koronát, hol hatezret. Aztán megelégelte
az állandó könyörgésemet, nyertem egy nagyobb
összeget, majd hirtelen megszakadt a nyeréssorozat.
Soha többé nem nyertem semmit.
Valószínűleg azért vagyunk ilyen jóban, mert
felfedeztem a létezését.
Hogy kicsoda ő? Nem tudom. Egy szellem, aki
felhagyott a vándorlással, és most egy embernek
segít egy életen át. Lányomnak is van védelmezője.
Ő is látta már kétszer. Az övé úgy fest, mint egy
szerzetes.
Nagyon jó érzés, ha tudjuk, van, aki vigyáz reánk.
Én egy különleges alkalommal találkoztam a barátommal.
1949-ben, huszonöt évesen. Bevittek a kórházba,
hogy megszüljem második gyermekemet. A
szülésnél rengeteg vért veszítettem. Ott nem tudták
rögtön elvégezni a vérátömlesztést.
Kellemes zsibbadtságot éreztem. Hallottam az
orvos ideges utasításait a szülésznőhöz. A mózeskosárban
ordított a kislányom.
Az orvos aggódó tekintettel vizsgálgatta a szemem
alját. Egyre kellemesebben éreztem magam,
egyre jobban távolodtam a való világtól. Azt még
érzékeltem, hogy az orvos megvizsgálja a pulzusomat
és halkan megjegyzi: