47.pdf

magam, hogy torkomat a sírás fojtogatta. Végtelen
nyugalom áradt szét a testemben. Engedélyt kértem,
hadd hagyjam el a helyem, képtelen lettem
volna tovább szembenézni ezzel az erővel.
Második utazásra is sor került, néhány órával
később. Még mindig igen zaklatott idegállapotban
voltam. De mivel másnap már elhagyom a központot,
nem akartam megfutamodni. Doktor Lundberg
és felesége igazán békét, nyugalmat árasztó központot
alakított ki. A fogadóépület különös formájú,
középen egy hatszögletű szobával. Sehol másutt
nem éreztem ilyen biztonságban magam. Még a
háttérzene sem zavart. Pedig általában nem tudom
elviselni.
A másik utazás előkészületeire nem emlékszem.
Csak arra, hogy olyan helyre kellett volna kerülnöm,
ahol fehérszárnyú angyalokkal találkozhatom.
De ott is Luciferrel és a Feketeszárnyú Angyalokkal
találkoztam.
Átéltem bánatukat, az őket ért sérelmet, és vigasztalanul
potyogtak a könnyeim.
Akárhogy csűrtem-csavartam, mindig ugyanarra
a következtetésre jutottam. Az embereknek nincs
joguk ítélkező istent teremteni, és nekik sincs joguk
ítélkezni egymás fölött.
Oly parányiak, oly esendőek vagyunk.
Mégis folyton önfejűen bíráskodunk.
HAZAFELÉ sokat gondolkoztam. A valóságon