Untitled

Leopardi nyelv- és költészet szemléletéről.
ja meg a régi szavak elfeledésével, aminek következtében véleménye szerint
a francia korának legmesterkéltebb és geometrikusán csupasz nyelvévé vált.
A baj orvoslásához a francia nyelvnek olyan nagy írókra és költőkre lenne
szüksége, akik a nyelvet képesek lennének megújítani.) A terminével szemben
a parola a nyelv eredendő, természetes erejét [forza nativa] realizálja, az
erő és az evidencia ugyanis Leopardi szerint a tárgy kép(zet)ének előhívásában,
nem pedig a tárgy dialektikus meghatározásában rejlik; ez utóbbi módon
az anyanyelvbe átvett idegen szavak viszonyulnak a tárgyhoz..
Termine és parola Leopardi-féle szembeállítása erőteljes hasonlóságot mutat
annak a Humboldtnak a nyelvelméletével, aki döntő módon meghatározza
Cassirernek a szimbolizációval, illetve a kései Heideggernek és Gadamernek
a nyelvvel, a megértéssel és a szubjektum nyelvi megalapozásával kapcsolatos
nézeteit. 11 (Ez a hasonlóság azért is meggondolkodtató, mert koncepciójának
kifejtése során Leopardi egyszer sem hivatkozik Humboldtra.) Mint
arra emlékszünk, Humboldt a nyelvet lényege szerint nem készletként, produktumként
(ergon), hanem tevékenységként (energeid) határozta meg, vagyis
a kommunikáció eszközeként értett nyelvhasználattal szemben a nyelv folytonos
önteremtő aktivitásának primátusát hangsúlyozta. Eszerint a nyelvet
„nem tekinthetjük kész, egészében áttekinthető vagy lépésről lépésre közölhető
anyagnak, hanem úgy kell felfognunk, mint ami szakadatlanul létrehozza
önmagát, úgy, hogy a létrehozás törvényei meghatározottak, ellenben a létrehozott
terjedelme és bizonyos mértékig jellege is teljesen határozatlan." 12 A
nyelv eme teremtő aktivitása Leopardinál a képzet előhívása, a tárgy képének
megteremtése által valósul meg, amire csak a parola, a. nyelv eleven működésének
letéteményese nyújt lehetőséget.
A termine Leopardi-féle meghatározásával meghökkentő módon egybecseng
Gadamernek a terminusról és a tudományos terminológiaalkotásról szóló
okfejtése: „Mert mi a terminus? Szó, amelynek jelentése egyértelműen körül
van határolva, mert definiált fogalmat jelent. A terminus mindig mesterséges
valami, mert vagy magát a szót is mesterségesen alkották, vagy pedig - s
ez a gyakoribb eset - valamely már használatos szót kimetszenek jelentésvonatkozásai
gazdagságából és tág köréből, s meghatározott fogalomértelemhez
kötik. A beszélt nyelv szavainak jelentéséletéhez képest, melyről Wilhelm von
Humboldt helyesen mutatta ki, hogy bizonyos mértékű ingadozás a lényegéhez
tartozik, a terminus megmerevedett szó, s a szavak terminológiai használata
a nyelven elkövetett erőszak." 13
A fenti Leopardi-gondolatok még két jelentős aspektusból értelmezhetők a
modern filozófiai hermeneutika előkészítéseként. A „noi pensiamo parlando"
(„beszélve gondolkodunk") tétele a gondolkodás nyelvi előfeltételezettségének
rögzítésén túl a nyelv beszédszerű, beszédként való elgondolására is rá-
9