Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Maria Giuseppa igaz története.<br />
nuljam tőle legalább a derűt, a szelídséget, s hogy megteremtsem a lelki békémet.<br />
Ezzel szemben... Szembeötlő hibái kétségkívül elhomályosították valódi<br />
értékeire vonatkozó ítélőképességemet, vagy meglehet, az idegeim lettek úrrá<br />
a kezemen, mint általában. Mégis, valami több van ebben a történetben, valami<br />
alantasabb, illetőleg vétkesebb: igyekszem megvallani. Kilenc vagy tíz évig<br />
volt nálunk, és a végén, meg kell gyónnom kertelés nélkül, elkergettük, szó<br />
szerint elkergettük. Az ürügy nem számít, még azzal együtt sem, hogy a másik<br />
emberi tulajdonságai mindenekelőtt az együttélés alapján ítélendők meg, még<br />
ha egy efféle tett indokolt volna is. Úgy emlékszem, az volt a lényeg, hogy a<br />
házimunkát elhanyagolta a templombajárás miatt. Apám persze haragudott, ám<br />
a főbűnös én magam voltam, aki szítottam a tüzet. Hogy miért tettem? Hát ez<br />
az. Ismétlem, Maria Giuseppa hibái, amelyeket ott, abban a pillanatban és abban<br />
a légkörben kellett elviselni, rettenetesen bosszantóak lehettek: rendben<br />
van. Az így kialakult tényleges helyzet, meglehet, végül elviselhetetlenné vált:<br />
még ez is rendben van. De van még valami, mondtam már, jóllehet, most nehezemre<br />
esik folytatni. Szóval, mindenki ismeri, különösképpen az egészen fiatalok,<br />
a meg-meglóduló hévnek azokat a stádiumait, amelyekben nagyon is<br />
érezzük, hogy egyre inkább hevülünk, s hogy ez előbb-utóbb föltétlen kirobban<br />
belőlünk, de mégsem teszünk semmit, hogy összeszedettebb lelkiállapotba<br />
jussunk, vagy, különösképpen is, hogy méltányosabban ítélkezzünk. Sőt mi<br />
több, a kéjhez (hát ez az, a bűnös kéjhez) hasonló gyönyörrel haladunk tovább<br />
ezen az úton, pusztán az örömért, hogy lássuk, hova vezet az egész, hogy<br />
egy helyzetet a végsőkig kiélezzünk, illetve hogy egy emberi teremtmény érzéseit<br />
a végsőkig felkorbácsoljuk (erről az örömről, ha nem tévedek, már Mann<br />
is beszél), vagyis az újdonság kedvéért, s talán azért is, hogy tréfát űzzünk a<br />
józan észből, hogy úgyszólván megmutassuk neki, hogy ellenében is lehet döntést<br />
hozni, azaz amikor saját korlátozott és kizárólag belső logikánkra hagyatkozunk,<br />
mely látszólag ugyan szorosan igazolja cselekedeteinket, mely csakis<br />
önmagából táplálkozik, s amelyhez szinte kihívásképpen toldunk hozzá folyton<br />
újabb érveket és igazolásokat, miközben önnön rosszhiszeműségünket tápláljuk.<br />
Azt is jól tudjuk, hogy egy kívülálló, nyugodt lélek közbeavatkozása megmentene<br />
bennünket ha nem is a másokkal szembeni, de a saját magunkkal<br />
szembeni igazságtalanságtól, mégsem teszünk semmit, hogy alkalmat adjunk<br />
erre; amikor fölfedezhető egyfajta elemi kétely (megint csak: bűnös kétely)<br />
mindazzal szemben, ami nemes, jó és méltó, mintegy magától értetődik, hogy<br />
eme nyugodt szellemnek az ítélete nem egyéb, mint egy újabb, jóllehet másféle<br />
föllángolás gyümölcse. Nos, nagyjából körülírva, ilyesféle érzés mozgatott<br />
engem és kerekedett felül bennem akkor. Egy szó mint száz, magam előtt látom<br />
Maria Giuseppát, miután szó szerint kituszkolták a kapun, és aztán ott sír<br />
még órák hosszat, valamint látom egyszerre örvendező és reszkető önmagam.<br />
57
Change language