You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A metaforizáció folyamata.<br />
ja. Líraelméleti terminusokkal: az utóbbi a lírai hőst, míg az előbbi a lírai ént<br />
vagy lírai beszélőt jelöli. A vers tétje pedig végső soron az én két létformája<br />
közötti különbség megszüntetése az emlékezés révén.<br />
Ugyanakkor az én mint az emlékezés tárgya és az én mint az emlékezés<br />
végrehajtója mellett ott van a szövegben az én-nek az a formája is, aki magát<br />
az emlékezés processzusát reflektálja a versírás folyamatában. A szövegalkotás<br />
során az emlék (a múltbeli esemény) és az emlékezés (a jelenbeli folyamat)<br />
nem egyszerűen rögzítést nyer, hanem a versnyelv segítségével újratagolódik,<br />
s ezáltal újraértelmeződik. A versnyelvben zajló reinterpretáció folyamatát<br />
követtük végig, mikor a hangzás szintjéről induló metaforizáció során<br />
létrejött új, költői jelentést és témát vizsgáltuk az előzőekben. A versszöveg<br />
eszerint nem más, mint az emlékezés, azaz a reflexió reflexiója, amely nyelvipoétikai,<br />
azaz diszkurzív módon megy végbe. 43 Vagyis végső soron az emlékezés<br />
folyamata nemcsak a költői önmegértés aktusával, hanem a konkrét, az<br />
Il primo amore című vers megalkotásával is azonosítódik a szövegben.<br />
Mindebből következik, hogy mind a versbeli idő, mind pedig a versbeli szubjektum<br />
tekintetében nem két-, hanem háromelemű és dinamikus szerveződéssel<br />
állunk szemben. így a megtörtént eseményt jelölő versbeli múlt idő ugyan<br />
szemben áll az emlékezés jelen idejével, de a kettő közötti oppozíciót éppen<br />
egy másik jelen, a versírás, a szövegalkotás jelen ideje képes feloldani. (A versbeli<br />
jelen ama funkcióját, hogy a visszaemlékezés mellett a szövegalkotás idejét<br />
is jelöli, közvetve az intertextusok magas száma is jelzi.) Ugyanígy a múltbeli és<br />
a jelenbeli én, azaz a lírai hős és a lírai szubjektum ellentétét az eseményt és az<br />
emlékezést költői-nyelvi úton újraalkotó szubjektum szünteti meg. Az új jelentés<br />
létrehozóját ezért a diszkurzíva szubjektumának nevezzük. Ez a nyelvileg<br />
létrejövő új szubjektum tulajdon metaforáját is megalkotja a versszöveg lezárásában.<br />
A m'appago nemcsak közvetlen jelentésével utal a lírai beszélő önmegtalálására,<br />
megnyugvására: a szó történetileg a pax, pacis 'béke' szóra megy<br />
vissza. Verslezáró pozíciójában tehát a szubjektum önmagával való egységének<br />
magasabb szinten való visszanyerését metaforizálja. S a szöveg önreflexív metaforájába<br />
beépül az imágó témája is, a verset befejező imago-m'appago rím által<br />
44: a rímpár szemantikáját a „Spira nel pensier mio la bella imago" sor maga<br />
tematizálja. A versszubjektum önazonosságát csak úgy nyerheti vissza, ha az élményt<br />
önmagába beépíti, azaz nem objektumként, rajta kívül álló dologként viszonyul<br />
hozzá, hanem interszubjektív viszonyt létesít vele, s ily módon, a szövegírás<br />
folyamatában újraalkotja, avagy - Ricoeur szavával - refigurálja azt. Ekkor<br />
azonban a szöveg és a szövegalkotó szubjektum már függetlenítette magát<br />
a kezdeti referenciától: új, költői jelentést, metaforikus referenciát hozott létre 45.<br />
A jelentés megújítását véghez vivő egyedi költői nyelv pedig, mely kizárólag az<br />
adott versszöveg sajátja, perszonalizálja, s ezáltal újraalkotja az elégia műfaját is.<br />
111
Change language