Untitled

.Horváth Kornélia
'Mit mondtál, szívem, hogy eltávozott...'
'Mikor első próbáidat tetted velem, szerelem.'
'-' Itt nem lehet nem utalni a petrarcai Solo epensoso megfelelő passzusaira, azaz: Solo e pensoso i piü desert/
campi / Vo mesurando a passi tardi e lenti; /E gli occhi portó, per fuggire, intenti /Ove vestigio uman
I'arena stampi). Azaz-. Magányosan, mélázó baktatással / járom a csöndes, elhagyott mezőket, / s szemein
vigyázva les, nagy kerülőket / teszek, hogy emberek nyomát ne lássam (kiem. a szerzőtől - Sárközi György
1/i
fordítása). Emellett a deserto, a sivatag, a puszta képe a versben a megjelenített „biográfiai én" lelkiállapotára,
vagyis a külsőről a belsőre hangsúlyozottabban íródik majd rá és át Leopárdinál.
'Mondd, gyönge szív'
'Mit mondtál, ó szívem'
'Mit mondtál, ó szívem.../
... akiért itt szenvedve dobogsz?'
'S a szív a «talán»-ra dobogni kezdett!'
'Kezem szívemre szorítottam és sóhajtottam'
'A drága hang a szívre...'
'...mi szívem megérintheti?
Az emlékezés akkor keserűn...'
11
'Csak a szívemben leltem gyönyörűségem, s a szívemmel
Örökös eltemetett elmélkedésben...'
'...mert a szégyen fájdalmas
Harapása e szívben már nem dolgozott.'
'S a paripák, kik elsivatagosodottnak kellett hagyjanak engem,
Dobogtak patáikkal az atyai szállás alatt.'
"' Unokanővérének indulása éjjelén a fiatal Leopardi az erkélyről nézi a hintót és a lovakat, s igyekszik egy
utolsó pillantást vetni a szeretett hölgyre (sikertelenül).
r '...ó szívem.../...dobogsz'
'S a paripák.../Dobogtak patáikkal...'
IS 'Inkább kínlódással és panasszal telve'
'Ó jaj, ha ez a szerelem, mennyire kínoz!'A travagíia igét az is kiemeli, hogy a nyílt Petrarca-parafrázistól
-'"
(„S'amor non é, che dunque é quel che io sento?") éppen ezen a ponton tér el a verssor.
'Mondd, gyönge szív, most mily rémület...'
11 'Őrködtem fájdalmam felett.'
- Leopardi, Giacomo, Zibaldone di pensieri, i.m., 1041.
-'
'Lelkemben hány változékony, zavaros
Gondolat kerengett! Mint sörényében
Az antik erdőnek szaladva a zefír
Egy hosszú, bizonytalan mormogást hív elő.'
'Alig éreztem tüzét
A szerelem lángjának, mikor egy szellő
Mely köriilszárnyalta, elrepítette.'
'Mert a szűzi, a tiszta képet
Mely keblemben festve volt, félt, hogy megzavarja,
Miként a szellő felkavarja a tó hullámait.'
A '26-os és a '30-es kiadásokban a Petrarcát idéző all'aure kifejezés még nem szerepel: a szerző utólagos
korrekciója a Pégaszosz-költészet poétikai témáját erősíti a versben. Vö.: Leopardi, Giacomo, Canti. A cura
di Alessandro Donáti, Bari, Laterza 1917. 222.
26 Néhány példa:
„Io mirava coléi ch'a questo core
Primiera il varco ed innocente aprissi." (vv. 5-6.) „Palpitando nel letto e, chiusi gli occhi
Strinsi il cor con la mano e sospirai." (56-57.)
„E dove io tristo ed affannato e stanco
Gli occhi al sonno chiudea, come per febre
Rotto e deliro il sonno venia mancor (22-24.) „Ch'altro sara, dicea, che ilcor mi tocchi?
Amarissima allor la ricordanza
Lo commisi nel petto..." (60-62.)
„(....) Ver lo balcone al buioprotendea
L'orecchio avido e indarno aperto,
La voce ad ascoltar..." (44-46.)
„Comé quando a distesa Olimpo piove
Malinconicamente e i campi lava." (65-66.)
„Ch'arsi di foco intaminato e puro" (99) etc.
r Az idézet folytatásában a részleges szóvégi hangzásmegfelelés az imágó (imago) témáját is belépteti ebbe
118
a metaforikus sorba: