Untitled

.Mátyus Norbert
De túl a nyelvtudásbéli hiányosságokon, a széljegyzeteket készítő Babits
nem igazán ismerhette a Dante-filológiát sem, amit nem lehet majd róla elmondani
a fordítás készítésekor. A tenzone kifejezést kétszer is ellátja magyar
megfelelőjével: viszály (22.), vita (175.). A Tenzone egy nemzetközi terminus,
egy irodalmi műfajt, a középkori költészet egyik kedvelt formáját jelöli: verses
vita, pajzán, durva és népies elemekkel átszőtt felelgetős. A dantei életműben
és a 19- századi Dante-filológiában kicsit is jártas korabeli olvasónak nem
kerülhette el figyelmét, hogy maga Dante is alkotott e műfajban, s hogy a Forese
Donátival folytatott költői vetélkedése a 19- század dantológiájának egyik
sokat vitatott kérdése volt. A három-három dantei és Forese Donáti által írt
szonettről kialakult és attribúciós problémákkal tarkított korabeli tudományos
diskurzus helyet kapott minden Dantét szisztematikusan tárgyaló monográfiában,
és az Isteni színjáték különböző kiadásaihoz írott előszóban. Ugyanúgy,
ahogy helyet kap majd a 1912-ben, a Pokol bevezetéseként született babitsi
Dante életében is. 15 1908-tól kezdődően, az olasz nyelv, de legalábbis a dantei
nyelvezet egyre tökéletesedő ismeretében, valamint a dantisztikában szerzett
komoly tapasztalatok birtokában Babitsnak bizonyosan nem okoztak volna
gondot a fent idézett kifejezések.
S egy záró adalék az 1907 előtti datálásra. Amint láttuk, Babits 1908 végén
már fordítja az Isteni színjátékot, azt azonban nem tudjuk, hogy e kezdő dátum,
s a mű 1912-es megjelenése között eltelt több mint négy évben milyen
periódusokra osztva, milyen sorrendben, s milyen intenzitással végzi fordítói
munkáját. Az első kiadás utolsó oldalain, a Fordító megjegyzései című írásban
elmondja, hogy a „legrégebbiek a III., V, XXII. és XXXIII. énekek". 16 Elképzelhető,
hogy 1908-ban ezeket a részleteket kívánja közölni a Nyugatban, ám az
általunk tanulmányozott kötetben ehhez a négy énekhez összesen négy bejegyzés
tartozik. Ha Babits 1908-ban a fordítással párhuzamosan jegyzetelte
volna a könyvet, minden bizonnyal a négy éneket tartalmazó lapokon több
nyoma maradt volna munkájának.
A jegyzetelő célja
Mint jeleztük, a jegyzetelés módszere végig egységes: Babits az olasz szövegben
aláhúz egyes szavakat, majd a lapszélre írja a magyar jelentést; vagyis a
szótározás klasszikus esetével állunk szemben. A szótározás egy idegen nyelvű
szöveg olvasása során a legelemibb interpretációs tevékenység, amelynek
célja az olvasott szöveg első, szó szerinti jelentésszintjének megragadása. Úgy
tűnik, hogy a jegyzetelő Babits is csupán érteni szeretné az olasz szöveg mondatainak
elsődleges jelentését, anélkül, hogy egy mélyebb és árnyaltabb in-
148