Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Hoffmann Béla<br />
benne-lét megértésével az ontológia területén járunk. A tudatosítás mint mentális-nyelvi<br />
aktus adja a belehullásnak, az egyik helyről a másikra való kerülésnek<br />
érzetét, ám a felismerés éppen ezt tagadja meg, s azt mondja ki, hogy<br />
mindig is egymásban-való létről kell szólni. A felismerésből, hogy eddig is otthon<br />
volt, csak mindezidáig nem vette észre, származik az élmény édessége.<br />
Az il naufragio mint eredmény (a hajó a tenger mélyén) és az il naufragar<br />
mint a folyamat szüntelen állandóságát kifejező főnév (a hajó, amely a<br />
süllyedés folyamatában van megragadva) által keltett képek ellenpontozottak:<br />
az elsőben az egyik állapotból a másikba jutottunk, míg a másodikban<br />
szüntelenül benne voltunk. Pontosabban szólva kölcsönösen egymásban voltunk.<br />
Bár szótagszám tekintetében a szövegben az il naufragio is szerepelhetett volna,<br />
Leopardi mégsem ezt választotta. Az il naufragar&z emelkedő sort, a ráébredés<br />
mozzanatát, a lelkesültségnek ezt az akadálytalan szárnyalását még lendületesebbé<br />
teszi azzal, hogy a hangsúlyt a negyedik szótagra helyezi, míg a<br />
másik esetben az a harmadikon volna, vagyis emocionálisan visszafogottabb<br />
kijelentéssé, tudomásul vétellé szelídülne. Az il naufragar AZ e végződés hiányával<br />
hangsúlytorlódást idéz elő (naufragar m'é dolce), ami a kiejtésben a<br />
hang kifulladását idézi elő tökéletes összhangban a tematikával és a vers utolsó<br />
előtti sorában olvasható megnyilatkozással (s'annega il pensier mio : 'kifullad<br />
a gondolat'). Figyelemreméltó, hogy amíg főnévi igenévből az igei jelleg<br />
kiküszöbölésére az -are igei végződés megcsonkításával és a határozott<br />
névelővel kerül sor, addig az il mare főnévben az are hangcsoport feltűnésével<br />
az elveszettnek hitt mozgás mégis csak elénk tárul, méghozzá úgy, hogy<br />
egyetlen állandóságnak a változást, a végesnek a végtelenben, illetve a végtelennek<br />
a végesben való részesülését, egymásban való létüket is kimondja.<br />
Vagyis egy morféma, illetve egy hangcsoport is - és nem csak a szó - metaforaképző<br />
tényezővé válhat a versnyelvben és tehet szert kettős jelentésre. A<br />
nyelvi metaforika kiindulópontja pedig az, hogy a végtelen (infinitő) az olasz<br />
nyelvben egyúttal „főnévi igenév" (infinito) jelentésben is szerepel.<br />
Ám szemantikai értelemre minden egyes „főnevesítés" csak a mű-egészbe<br />
való ékelődése révén tehet szert, még ha előzetesen jelentéskülönbség mutatkozik<br />
is a szófajilag egy csoportba sorolható megoldások között. Nézzük<br />
meg például, hogy a Canto notturno di un pastore errante dellAsia (Egy<br />
ázsiai nomád pásztor éjszakai dala) miféle szövegértelmet bont ki a létezőre<br />
nézve azáltal, hogy valósággal ránk zúdulnak a főnévi igenévből keletkeztetett<br />
főnevek:<br />
128<br />
„Pur tu, solinga, eterna peregrina,<br />
Che si pensosa sei, tu forse intendi,<br />
Questo viver terreno,
Change language