Untitled

Az olvasói várakozások „elterelése" a Deka merőn ban_
Lauretta megdicséri Pietro Canigiano tanácsát, melynek helyességét az eredmény megbizonyította és Salabaelto
ravaszságát, mely a végrehajtásban ugyancsak jól bevált (Giovanni Boccaccio, i.m., 797).
Giovanni Boccaccio, i.m., 495.
Giovanni Boccaccio, i.m., 495.
Amint arra Surdich rámutat, a Decameron nyelvével magával kapcsolatos első nehézség abban nyilvánul
meg, hogy el kell ismerni a nyelvi kifejező erő nélkülözhetetlenségét arra nézve, hogy még a legkényesebb
témák is korrekt módón kifejthetők legyenek (ld. Luigi Surdich, Boccaccio, Roma-Bari 2000, 218.). Ezzel
hangsúlyozza, hogy az elsődleges affabu/atioteremlő elem éppen a mű nyelvezetében, a formális kontextusban
keresendő, s nem annyira az elbeszéltekből időről-időre kikövetkeztethető tartalmi összetevőkből.
A szerzőnek önnön névleges programjához való hűségéből ered a novellaesemények morális szintjének
megragadhatósága.
Giovanni Boccaccio, i.m.. 379.
Giovanni Boccaccio, i.m., 379.
Giovanni Boccaccio, i.m., 427. (kiem. a szerzőtől)
Vagyis a hitvesi ágyban az egyik fél helyettesítése.
Giovanni Boccaccio, i.m., 510.
A kérdéses novella számos aporiát állít az olvasó elé. Ezeket Pier Massimo Forni részletesen kifejti a Dekameron
komplex formái (Le forme complesse del Decameron, Firenze 1992.) című kis kötetében. A kritikus,
aki feltárja a negyedik nap eme nyitónovellája elbeszélési mechanizmusának szabálytalanságait, figyelmeztet
arra, hogy a „korábbi Boccacciónak nincs teljes hatalma a későbbi Boccacción. Sőt, a későbbi Boccaccio
már egy másik Boccaccio." (ld. Forni, i.m., 145.). A tudós nézetét osztva bővítjük a Forni által feltárt
esetek repertoárját ezzel az újabb,Tancredi alattvalóinak viselkedésében tetten érhető aporiával.
Giovanni Boccaccio, i.m., 510.
Giovanni Boccaccio, i.m., 703-
Giovanni Boccaccio, i.m., 687.
Giovanni Boccaccio, i.m., 663.
Giovanni Boccaccio, i.m., 667.
Antonio Donato Sciacovelli, Alatiel, ovvero della vergínitá riconquislata, in «Nuova Corvina», Budapest, 185-189.
Maria Luisa Meneghetti, // romanzo. in Costanzo Di Girolamo (szerk.). La letleratura romanza medievale,
Bologna 1994, 153.)
Ennek kapcsán,Varvaro és Ferrante immár klasszikus elemzései mellett különösen figyelemre méltónak tartjuk
George Duby 'Izolda és Főnix' (Isotta e Fenicé) című tanulmányát (ld. George Duby Donne nello specchio
del Medioevo (fordította: Giorgia Viano Marogna, , Roma-Bari 2002, 103-125.; 149-169 ).
Giovanni Boccaccio, i.m., 667., kiem. a szerzőtől
lásd: Vittore Branca in: Boccaccio, Decameron,Tonno 1996: VII. 2, 4, 1. sz. lábjegyzet
81