You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Roznárné Kun Csilla<br />
Ázsia benne látja legendás történeti hősét, El Dzsebel sejket, aki a híres-hírhedt<br />
„gyilkos-szekta" Nagymestere volt.<br />
A Kaszpi tengertől délre fekvő Elbruz hegységben járva pillanthatnánk meg<br />
palotáját, ha az nem vált volna 1256-ben a tatár seregek martalékává. (Hitetlenkedők<br />
figyelem! Sem Marco, sem a két idősebb Polo nem járt Perzsia ezen<br />
részén: a történet csupán szájhagyományon alapul.) De hatalmas szervezettsége<br />
miatt az ilyen és ehhez hasonló (valójában eretnek) szekták hatalma jóval<br />
túlnőtt azok székhelyén: tagjai nemcsak a muzulmán Ázsiában, de európai<br />
területeken is rettegésben tartottak népeket és fejedelmeket egyaránt.<br />
Könyvében Marco nem a szekta doktrínáját és szándékait ecseteli, hanem<br />
inkább a híres-hírhedt szektavezér iránti általános és élő kíváncsiságot igyekszik<br />
kielégíteni, amikor a róla és utódairól szóló legendák igazát kutatja, melyek<br />
még jóval a legutolsó Nagymester, Rockn-ud-din halála után is tovább éltek.<br />
A korabeli források olyan muzulmánokként jellemzik a szekta tagjait, mint<br />
akik nem Mohamed parancsát követik, hanem a saját vezérükét. Az assassinók<br />
(vagyis a mai olaszban: gyilkosok) neve azonban igencsak elhíresült áldozataik<br />
- és a csaknem áldozatukká váltak - révén, akik között olyanokat is<br />
találunk, mint Corrado di Monferrato (Jeruzsálem kinevezett királya) vagy Raimondo,<br />
Tripoli grófja. Sőt Szaladin herceg és Eduardo dTnghilterra (Edward<br />
angol király) életére is ezek a gyilkosok törnek. Leghíresebb merényletük<br />
Möngke tatár kán ellen készült - állítólag mintegy 40 gyilkost küldött rá a<br />
Nagymester, hogy a kellő pillanatban kioltsák életét. De európaiak is voltak,<br />
akik rettegték nevüket: a francia IX. Lajos, akit szíriai tartózkodása alatt különleges<br />
biztonsági intézkedésekkel védtek, vagy IV Ince pápa, aki azzal vádolta<br />
meg az általa kiátkozott II. Frigyest az 1245-ös Lyoni Zsinaton, hogy politikai<br />
hatalma eléréséhez e szekta tagjai közül fogadott fel bérgyilkost, hogy<br />
egyik főbb ellenfelét, a bajor herceget (Duca di Baviera) 1231-ben eltegye láb<br />
alól. Egyszóval a legendává szélesedett történet valós alapja dokumentálható.<br />
Véres tetteik elkövetésekor többnyire az volt a módszerük, hogy valamilyen<br />
úton-módon áldozatuk közelébe férkőztek - pl. beépültek a kíséretbe vagy<br />
személyi testőrségbe - s a megfelelő pillanatban kioltották életét. Igaz, így aztán<br />
többnyire könnyen a nyomukra akadtak, hisz ismert személyek voltak, de<br />
akkorra már küldetésüket, még ha életük árán is, teljesítették.<br />
Fontos tényező, hogy az assassinók megítélése a kor embere számára nem<br />
volt egyértelműen negatív! Egyfajta csodálattal vegyes tiszteletet tanúsítottak<br />
ezen a köznapitól eltérő cselekedetek iránt, minthogy azokhoz nem mindennapi<br />
észre és bátorságra volt szükség, nem beszélve arról, hogy a Veglio követői<br />
akár fel is áldozták magukat megbízatásuk teljesítéséért.<br />
Persze a politikai gyilkosság nemcsak ennek a szektának a privilégiuma<br />
volt, hisz mindig is létezett, de ún. népszerűségük annak volt köszönhető, hogy<br />
186
Change language