Untitled

Mátyus Norbert
bó Lőrincnek élőszóban előadott babitsi múltidézés tanúsága szerint a pécsi
diákévek alatt került először kezébe az olasz szöveg, noha ekkor még - minthogy
olaszul nem tudott - csak a kötetet díszítő szuggesztív illusztrációk ragadhatták
meg képzeletét. A táblabíró atyai barát és német műfordító, Ciglányi
Béla otthonában volt lehetősége bepillantani a műbe: „Ciglányinak megvolt
(mert tudott olaszul) a Divina Commedia a Doré-illusztrációkkal. A képeket
gyakran átnéztem, és borzasztó hatással voltak a fantáziámra. így, szóval,
predesztinálva voltam Dante fordítására. Ciglányi el is mondta nagyjából,
hogy miről szól." 12 Valószínűsíthető, hogy a Ciglányinál tett látogatásokra még
Babits apjának életében, vagyis 1898 májusát megelőzően került sor, azaz a
költő 14-15 éves ifjúként ismerte meg a Komédia világát. Az adat erősíti ugyan
azoknak a kései visszaemlékezéseknek a hitelességét, melyek a vidéki diákévekre
datálják az Isteni színjátékkal történt első találkozást, de arról nem kapunk
információt, hogy Babits ezek után, akárcsak fordításban is, elolvasta-e
a művet. A fentebb idézett, 1940-es rádióinterjúból igen bizonytalanul arra következtethetnénk,
hogy még Pécsett megkezdte Dante tanulmányait („Vidéki
diák voltam, mikor [Dante] először elém került fordításban"), továbbá ekkora
tehetnénk az eredeti szöveg olvasását is („Úgy éreztem, nem bírom ki, hogy
eredetiben meg ne ismerjem").
A következő támpontot az 1927-es, Vér Györgynek adott, és a Délmagyarországban
megjelent interjú adhatja, ahol Babits így fogalmaz: „Nagyon sokat
dolgoztam Szegeden, körülbelül ott születtek első kötetem jelentős versei,
Dantéra is ott gondoltam először, bár akkor még nem tudtam, hogy mi fog következni."
13 Persze bizonytalan, hogy miként értsük a „Dantéra gondolni" fordulatot,
ám talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, ekkor már,
a művet behatóbban ismerve, komolyabb tanulmányok lehetősége merült fel
Babitsban. Annál is inkább, mert Rába György kimutatta 14, hogy az 1906-7-es
Örök folyosó szegedi megszövegezésekor Babitsnak már „világos fogalommal
kellett rendelkeznie az olasz klasszikusról".
Ha nem szeretnénk találgatásokkal felérő hipotézisekbe bocsátkozni, a fenti
adatokat így összegezhetjük: a századforduló tájékán - igaz csak közvetett
módon - Babits megismeri Dante főművét, majd az elkövetkező évek folyamán,
1907-ig, először magyarul, majd eredetiben is elolvassa azt, mígnem 1908ra
megérik benne a fordítás gondolata, s el is kezdi munkáját.
Itt érdemes visszatérnünk a Babits által jegyzetelt Commediához. Mivel a Polacco-kiadás
jegyzetei egy olyan olvasótól származnak, aki először tartja kezében
az olasz szöveget, úgy véljük, a beírások 1907 előtt keletkeztek. Mint láttuk
1908 nyarától Babits már fordítja a művet, mégpedig minden kétséget kizárólag
az olasz eredetiből ülteti át magyarra Dantét, még ha persze támaszkodik
számos más nyelvű fordításra is. A Polacco-féle Isteni színjáték jegyze-
146