Untitled

Hoffmann Béla
hát amelyek a műfaji vizsgálódást mintegy poétikailag követelik ki. Ez mondható
el a Pokol V éneke kapcsán, amely a dolce stíl nuovo nyelvének és Francesca
alakjának összefüggésére is céloz: az ott előálló problematika nem választható
le az irodalmiságról magáról. Még inkább ez történik az ún. Ulixesepizóddal,
amelyen a crocei esztétika is patika-mérlegre tehető 19.
Nem kétséges, hogy a Színjátékban az egyik legönállóbb megszólalás Ulixesé,
aki irodalmi hősként, az irodalmi tradíció közvetítésével került Daniéhoz.
E megszólalás azt mutatja, hogy „a három mozzanat, tehát a tematikus
tartalom, a stílus és a kompozíciós felépítés a megnyilatkozás egészében szétválaszthatatlanul
egymásba van nőve, és az adott kommunikációs közeg sajátosságai
együtt és egyszerre határozzák meg mind a hármat. Természetesen
minden megnyilatkozás egyéni, ám a nyelvhasználat szférájában léteznek bizonyos
viszonylag megszilárdult megnyilatkozás-típusok, amiket a továbbiakban
a beszéd műfajainak fogunk nevezni". 20
E bahtyini idézetből kiindulva vizsgáljuk meg most már az Ulixes-passzust.
Ami a tematikai tartalmat illeti, tulajdonképpen már a tárgy is kettős: funkcionálisan
az utolsó utat és Ulixesnek a társaihoz intézett szónoklatát öleli fel.
Látnunk kell, hogy Ulixes még saját beszédét is ábrázolja a szónoklat a retorikai
beszédben „fogásával". Mindenesetre, legalább is az első pillantásra, ez
az első, a másik kettőtől elválaszthatatlan mozzanat úgy mutatkozhat meg mint
primer megnyilatkozás, monologikus szó. A kritikai recepció (Croce) erre
mondja, hogy milyen szép, amit Ulixes mond.
Ulixes megnyilatkozásának stílusa, műfaja retorikai műfaj. A retorizált beszéd
híven megfelel Ulixes ez irányú képességének, hisz ékesszólásával lenyűgöz
mindenkit. De ezen a szinten a hős szava stilizálja Vergilius szavát, s a kompozícióját
valamint külső formáját tekintve monologikus szó dialogikus szóvá
nő: vagyis a monológ csak külső formáját tekintve marad monológ. A regényszerű
ebben a belsőleg már dialogizált beszéd, a kétszólamú szó, amelyen átszüremlik
a szerzői beállítás, s a beszéd hangnemében (magasztos stílus) műfaji
utalás is rejlik a vergiliusi műre, minthogy - amint ezt már jeleztük - Ulysses
rájátszik az Aeneis tematikai mozzanataira és stílusára, aminek következtében
a közlésmód a közlés tárgya felé mozdul el. Distancia jön létre tehát a
közlés tárgya és a közlésmód között. Csak a poétikai interpretáció mutathat rá,
hogy Dante Vergilius beszédét Ulixes beszédén keresztül stilizálja, vagyis ez
utóbbit kétszólamúvá teszi. Croce tehát azért értelmezte úgy az Ulixes-epizódot,
ahogy értelmezte, mert nem figyelt a műfajra, mert csak az epizódokat^ vizsgálta,
s mert az intuíció fogalmával azt mondja ki, hogy a nyelv egysíkú, vagyis
hogy itt csak egy nyelv van. Holott a művészi megalkotottságot, a mű poétikai
megalkotottságát kellett volna néznie: azt, hogyan válik ábrázolttá a szó, hogyan
válik költőivé a hős beszéde. Prózai természetű művésziséggel állunk te-
30