You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Lukácsi Margit<br />
kettőzésen alapuló önreflexió és a szerző bujkálása a szövegben teszi lüktetőén<br />
elevenné ezt a két Landolfi-elbeszélést, s az „igaz történet" címében sugallt<br />
figyelmeztetés valódi üzenete az, hogy a szöveg csakis önmagára vonatkozik,<br />
nincs köze a valósághoz, nincs, úgymond, valóságalapja, hanem retorikai-metaforikus<br />
jelentése van. Nem Maria Giuseppa igaz történetét olvassuk,<br />
hanem a történet (a szövegmű) igaz történetét.<br />
A megkettőzésen alapuló önreflexiót hangsúlyozzák a második elbeszélés<br />
elején és végén felbukkanó, az első Maria Giuseppa-történetből vett szó szerinti<br />
idézetek, valamint az az ambivalencia, amely egyfelől Maria Giuseppa és<br />
Giacomo, másfelől a narrátor-Giacomo és a szerző viszonyát jellemzi. Ez a tükör-játékra<br />
emlékeztető technika tárja fel Maria Giuseppa és Giacomo jellemét,<br />
kettejük viszonyát, amennyiben Giacomo a cseléd iránt „feltehetően a<br />
vonzalomtól az undorig terjedő érzelmeket táplál", és aki „ áldozata, de bizonyos<br />
értelemben a hóhéra is"; Giacomo üres, tétlenségbe süppedt élete mellett<br />
ellenpontként jelentkezik Maria Giuseppa folytonos tevékenysége, s miközben<br />
Giacomo szüntelenül igazolást vár a világtól léte értelmére, Maria Giuseppa<br />
számára csak a cselekvés a fontos, a dolgok kimenetele már nem rajta<br />
áll, azt egy felsőbb gondviselésre bízza. Külön figyelmet érdemel kettejük beszédmódja<br />
és az, ahogyan azt a szerző-elbeszélő értékeli az „igaz történekben.<br />
Giacomino monológja egy jó évtizeddel korábban történt eseményről<br />
szóló, rendkívül impulzív erejű vallomás, mely a személyesség erejével hat, s<br />
így az egész elbeszélést a bevallottan fikciós irodalmi műfajok - így a fiktív<br />
levél vagy napló, a tanúvallomás — felé sodorja. Ezzel szemben a Maria Giuseppa<br />
igaz története dokumentumigénnyel lép föl, körmönfont okfejtéseivel,<br />
tudományos stílusával a hitelesség látszatát igyekszik kelteni, s egy félmondatba<br />
sűrített, már-már becsmérlő megjegyzéssel a korábbi szövegművet „alacsony<br />
röptű, zavaros fantaziálás"-nak minősíti. Ám ez a „zavaros fantáziálás"<br />
éppen úgy épül fel, mint Gogol Akakij Akakijevicsének története, vagy Kovaljov<br />
törvényszéki ülnök elveszett orrának históriája, amelyekben egy bizonyos<br />
pontnál „köd lepi be az egész esetet, és egyáltalán nem lehet tudni, mi történt<br />
azután". 5 Ez a szándékolt homályosság jellemző Landolfi narrációs technikájára,<br />
amikor Giacomo beszéd közben el-elveszti a fonalat, aprólékos részletezéssel<br />
ad elő mindent, ami a történet szempontjából másodlagos, a lényeget<br />
viszont elhallgatja, a sorsdöntő ponton cserben hagyja az emlékezete. Elbeszélése<br />
során egyre agresszívabban fordul vélt hallgatóságához, miközben<br />
saját tudatába zártan egyre jobban rászorul a külvilág visszaigazolására. Jelkép-értékű<br />
az is, hogy Giacomo csak arabul tanult életében, arab, vagyis érthetetlen<br />
szavakkal kevert kirohanásokkal gyötri Maria Giuseppát, akinek beszédét<br />
ugyancsak Giacomo reflexióiból ismerjük meg: a cseléd nem beszéli<br />
az irodalmi olaszt, csak tájnyelven tudja magát kifejezni, végeérhetetlen, sajá-<br />
66
Change language