You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Hoffmann Béla<br />
Az átmenetiség alakzatai<br />
A költői képalkotás útjai Giacomo Leopardi lírájában<br />
Jelen tanulmány alapgondolata szerint Leopardi költői nyelvének egyik meghatározó<br />
jegyét az átmenetiség alakzataiban kell keresnünk. Az átmenetiség<br />
kérdésköre másfelől nem csak a versek nyelvi szerveződésének központi eljárásaként<br />
szólít fel részletes szövegelemzésre és rajta nyugvó interpretációra:<br />
ismeretes, hogy Leopardi esztétikai, poétikai, filozófiai problémákat tárgyaló elméleti<br />
írásai szintén nagy teret szentelnek ennek a témának. Dolgozatomban<br />
a kérdést a versek nyelvi szerveződése, valamint az ebből kibontható létszemlélet<br />
felől teszem vizsgálat tárgyává, miközben igyekszem rámutatni a teória és<br />
a költői gyakorlat közös, illetve bizonyos esetekben eltérő pontjaira is.<br />
Képalkotás 1. Oximoron és kiazmus<br />
Amikor a több mint három és félezer oldal terjedelmű 'Vegyes feljegyzések'<br />
(Zibaldone di pensieri) című művében Leopardi a boldogság, az öröm és a<br />
szépség forrásait kutatja, következtetéseiben rendre az érzéki - főként auditív<br />
és vizuális - tapasztalat élményeihez jut el. Meglátása szerint az érzéki tapasztalat<br />
poétikus mivolta azokban az esetekben nyilvánul meg legerőteljesebben,<br />
amikor a hang és a látvány birtokba teljességgel soha nem vehető:<br />
vagyis meghatározatlanságuk az, ami őket esztétikailag kiemelt szerephez<br />
juttatja. 1 Nézete szerint költőinek, szépnek érezzük, amikor a dalt mint halku-