3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

A 42/1992. számú ún. transzformációs törvény szellemében végbement változásokat
szinte lehetetlen nyomon követni egyrészt a már említett új tulajdonosok
honossága miatt, másrészt az új társulások állandó tulajdonoscseréje okoz
gondot.
A transzformáció közvetlen eredménye a mamutgazdaságok felbomlása volt.
Az elõzõ szövetkezetekbõl kezdetben a nádszegi, a zsigárdi, a deáki és a szelõcei
földmûves-szövetkezet maradt meg, majd folyamatosan az elsõ három kft.-
vé alakult. A nagy szövetkezetekbõl jött létre a diószegi, a negyedi, a vágsellyei,
a patai, az ábrahámi, a körtvélyesi, a javorinkai, az alsószeli, a jókai, a kajali
(tósnyárasdi), a hidaskürti és a szenckirályfai szövetkezet. A mai helyzet alapján
megállapítható, hogy a hidaskürti már megszûnt, felszámolás alatt áll a taksonyi
és egyházfai szövetkezet. A sopornyai, a semptei, a nagygurabi, a feketenyéki,
a vízkeleti, a hodi, a felsõszeli, a vágai, a nagyfödémesi, a tallósi
(vezekényi), a rétei, a hurbánfalvai, és a jánosházi-borsai egységek kft.-vé, valamint
kereskedelmi társaságokká alakultak át.
A galántai székhelyû állami gazdaságot felszámolták, a királyrévi és a tornóci
gazdasági társulássá alakult át, miként a diószegi magnemesítõ állomás is.
A nemeskürti tangazdaságot a régi tulajdonosai kapták meg.
Az Agrostavot – mint a mezõgazdasági üzemek épületeit kivitelezõ céget –
felszámolták. Ennek a sorsára jutott a traktor- és gépállomás is. A PNZZ (a mezõgazdasági
termékeket felvásárló és értékesítõ üzem) az elmúlt tíz év alatt sok
átalakuláson ment át, a sok tulajdonost váltó üzem még létezik, hatalmas kinnlevõségekkel
és adóságokkal.
Véleményünk szerint a járás mezõgazdasági termelése tönkrement. Az egységes
földmûves-szövetkezeteknek nevezett gazdasági egységeknek ugyanis
vajmi kevés közük volt a klasszikus értelemben vett szövetkezeti szellemiséghez,
szövetkezeti elvekhez. A tagságnak nem volt beleszólása szövetkezet munkájába,
melyben kimondottan párt- és állami centralista elvek érvényesültek,
melyek helyessége még az állami gazdaságok esetében is megkérdõjelezhetõ.
Így mindnyájunk számára világos, hogy a változtatásra szükség volt: egyrészt
az állam nem rendezte negyven év alatt a tulajdonviszonyokat, másrészt formálissá
alakult a szövetkezeti tagsági státus. A tagok bérmunkásokká alakultak,
degradálódtak. Azt viszont a nyugat-európai szakemberek is elismerik, hogy mezõgazdasági
szakembereink szakmai tudása világviszonylatban is kiváló.
122