3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

sal, hogy dolgozzák ki az anyanemzethez való visszatérés részletes tervét. Az
akció anyagi vetületével kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy csak a Szlovák Telepítési
Hivatal saját költségvetésébõl 4,3 millió koronát irányzott elõ a tervezet
megvalósítására.
A reszlovakizációval kapcsolatban több javaslat is született. Ennek ellenére
– s Bobák szerint a szlovák politikai elit egy része ezt nagyon sajnálatosnak tartotta
– késett a reszlovakizáció törvényesítése, így kivitelezése is. Ez annak volt
a következménye, hogy a csehszlovák kormány a reszlovakizáció végrehajtását
a párizsi nemzetközi békekonferencián aláírandó szerzõdéstõl tette függõvé.
Közben újabb és újabb javaslatok születtek: Viliam Široký olyan javaslattal állt
elõ, melynek értelmében a szlovák anyanemzethez visszatérteket – reszlovakizáltakat
– Csehországba kellene telepíteni, mert ott asszimilációjuk meggyorsulna.
Végül is a reszlovakizációra csak 1947. január 25-e után kerülhetett sor.
A Ján Bobák által felhasznált adatok alapján elmondhatjuk, hogy 1946 júliusáig
– vagyis addig, ameddig a reszlovakizációs bizottságok összegyûjtötték a
reszlovakizációs kérvényeket – Szlovákiában 352 038 személy (108 387 család)
kérvényezte a reszlovakizálást. Az általunk vizsgált régióban 36 734 személy:
ebbõl a Galántai járásban 25 244, a Vágsellyeiben pedig 11 490.
A Központi Reszlovakizációs Bizottság a reszlovakizáció adminisztratív-politikai
lebonyolítására öt munkacsoportot hozott létre, egy-egy munkacsoport
a körzet nagyságától függõen 20-30 tagot foglalkoztatott. A csoportok vezetõit
a Belügyi Megbízotti Hivatal nevezte ki. A mi régiónkat a 4. munkacsoportba sorolták,
s vezetõjévé J. Snopkót nevezték ki.
A munkacsoportokban gondot okozott a kérvények elbírálása, vagyis az, mi
szerint bírálják el a kérvényezõ személy kérvényét. A Statisztikai és Tervezési
Hivatal alelnöke, a Reszlovakizációs Bizottság tagja, Pavol Horváth azt javasolta,
hogy elsõ helyen az erkölcsi megítélés, majd az állami és nemzeti szükséglet
szerepeljen. 80
Született olyan javaslat is, amely szerint azokkal a járásokkal érdemes elsõként
foglalkozni – vagyis elkezdeni a reszlovakizációt –, amelyek elmagyarosítása
„nemrég fejezõdött be”, tehát tudat alatt még nagyon frissen él bennük
a szlováksághoz való tartozás. E járások közé sorolták be a volt Vágsellyei járást
is. Azt ugyan a javaslatból nem tudtuk meg, mit értettek azon, hogy „nemrég
fejezõdött be”, de úgy gondoljuk, hogy ez a bécsi döntést követõ idõszakra
vonatkozik.
A Központi Reszlovakizációs Bizottság terve értelmében a munkacsoportokhoz
beérkezett kérvényeket 1947. június 15. és 1947. augusztus 20. között kellett
felülvizsgálni a 20-30 fõs „szakembergárdának”, s 1947. december 15-ig
a kérelmezõknek meg kellett volna kapniuk a jóváhagyó vagy az elutasító választ.
A statisztikai kimutatások szerint 423 264 személy töltötte ki a reszlovakizációs
kérvényt, amelybõl a munkacsoportok rövidesen 89 179 kérvényt ad
acta tettek, mert megállapították, hogy a kérvényezõk már 1930-ban is szlováknak
vallották magukat, így az elõírások szerint nem volt szükséges a kérelmezés.
Az említett létszámból egyelõre 193 415 személy kapott pozitív választ, az-
68