3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

A betelepített lakosság számára a végzést két hivatal adta ki: a kolonisták
számára a Mezõgazdasági és Földreform-intézõ Megbízott Hivatal, az áttelepültek
számára a Telepítési Hivatal, majd az ötvenes években a kerületi nemzeti bizottság.
A Beneš-dekrétumok, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei lehetõvé
tették a „szlovákiai etnikai magyarok kérdésének megoldásá”-t (Vladimír
Clementis). A csehországi németek kitoloncolása után a fõ cél Szlovákia magyartalanítása
volt.
E dekrétumok hatását még fokozta az SZNT 1945. augusztus 23-án elfogadott
99/1945. számú rendelete, amely értelmében minden magyar és német
nemzetiségû közalkalmazottat elbocsátottak állásából, ill. az SZNT 104/1945.
számú rendelete, amely alapján az állam elkobozta a magyar és német nemzetiségû
polgárok ingatlanait. Közben a 27/1945. számú elnöki dekrétum értelmében
létrehozták a Telepítési Hivatalt, amelynek feladata a magyarok és németek
kitelepítése, a külföldi szlovákság hazatelepítése volt a belsõ kolonizáció
keretén belül.
Miután a nyugati nagyhatalmak a csehszlovákiai magyarság egyoldalú kitoloncolását
– a csehországi 3 millió német lakos kitoloncolásától eltérõen – nem
hagyták jóvá, Csehszlovákia és Magyarország politikai vezetésére bízták a kérdés
megoldását.
E „megoldások” egyike az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák–magyar
lakosságcsere-egyezmény volt, amely megközelítõen 400 ezer szlovákiai magyar
áttelepítésével számolt. További „megoldásként” a deportáció, a kényszerkitelepítés
mutatkozott. Ez utóbbi módszert a csehszlovák kormány zsarolásként
is alkalmazta a magyar féllel szemben elõször a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény
megkötése elõtt, majd azt követõen azt remélve, hogy
a magyar fél – látván a szlovákiai magyarság csehországi deportációját – gyorsabban
rászánja magát a szerzõdés aláírására, majd meggyorsítja a lakosságcserét.
Az idevágó irodalomból sok mindent megtudhatunk a megvalósítandó módszerekrõl.
Jozef Šoltész szociális- és munkaügyi miniszter 1946 májusában a
kormány kassai ülésén szorgalmazta az ország nem szláv lakosainak kényszermunkára
fogását. Az volt a javaslata, hogy ne a cseh határvidékre vigyék a magyarokat,
hanem családostul az ország belsejébe, mert itt gyorsabban asszimilálódhatnak.
Vavro Šrobár szerint minden dél-szlovákiai magyar faluból a lakosság
70%-át – elsõsorban a gazdagokat és az értelmiségieket – ki kell telepíteni
a munkások, a kisgazdák, ill. a 60 éven felüliek és a betegek kivételével, s a kiürített
területen meg kell szervezni a közigazgatást és a szlovák tanítási nyelvû
iskolahálózatot. 54
A reszlovakizációt a Slovenská liga javasolta a kormánynak. A liga felhívással
fordult a lakossághoz, hogy „térjen vissza nemzetéhez, amelybõl származik”.
55 „Legyen a Szlovák Liga tagja! Baráti ligás körökben, tanfolyamokon,
gyûléseken, esti tanfolyamokon, a Szlovák Liga sajtójának, a reszlovakizáltak,
az áttelepültek és a vegyes nemzetiségû vidékek számára szerkeztett Náš
55