3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

A kormánybiztos Ryška õrnagyhoz hasonlóan kifogásolta, hogy „a reemigráció
és a kitelepítés nincs kellõképpen elõkészítve. Problémát okoz a lakosság
szociális összetétele is. Magyarországról leginkább földmûvesek települnek át,
ezért gondot okoz az üzlethálózat megszervezése, és bizonyos falusi iparágak
(kézmûvességek) hiánya.” Sõt a belsõ telepítésekkel kapcsolatban is van kifogásolnivalója,
amikor azt állítja, hogy „a kolonizáció realizálása kevésbé átgondolt:
ennek az eredménye, hogy sok aszociális elem került a határvidékre, akik
erkölcsileg, sõt politikailag is megbízhatatlanok. Az itt maradt magyarok között
is kialakult olyan vélemény, mely szerint, ha a szlovák nemzeti felkelésben anynyi
partizán harcolt volna, mint ahányan Dél-Szlovákiában érdemeik elismeréséül
komisszárok lettek, kocsmát, üzletet kaptak, Szlovákia legalább pár hónappal
korábban felszabadult volna.”
Újra a már idézett 1947. április 17-én kelt jelentésébõl idézünk: „Egyes Magyarországról
áttelepült szlovákok elégedetlenkednek, mert állítólag Magyarországon
sokkal szebb családi házakat hagytak, mint amilyeneket a Telepítési Hivatal
utalt ki számukra.” A jelentés a továbbiakban arról szól, hogy gyorsabb volt
az idetelepítés üteme, mint a kitelepítésé. Ezért például Szencen is megtörtént
57 esetben, hogy áttelepülésre szánt magyar lakosságot ki kellett költöztetni
a házaikból, hogy a repatriánsoknak családi házat tudjanak kiutalni. Érdekesek
ezek a megállapítások már azért is, mert a Telepítési Hivatal és egyéb országos
szintû intézmények nagy ünnepségek közepette fogadták a járás területére, Szeredre
a vasútállomásra befutó elsõ szerelvényt is 1947. április 13-án délután
14.35 órakor. Ezzel a szerelvénnyel 33 család, összesen 128 személy érkezett.
Ingóságaik 50 vagont vettek igénybe. Célállomásuk Nagymácséd és Nagyfödémes
volt. 104
Szered fõterén 8000 ember fogadta az óhazába visszatértek elsõ csoportját.
A vezérszónok dr. Gustáv Husák volt. A jelentésben olvashatjuk: „A nagyfödémesi
magyarok az érkezõ szlovákokat koldusoknak nézik.” Egyébként az
említett falvakban – írja Moèkor százados –, sõt Diószegen is nagyon tartózkodóan
és hûvösen fogadják õket a magyarok.
A már idézett Emlékkönyv így ír az ünnepélyes fogadtatásról: „Ez az elsõ szerelvény,
amely megérkezett a járás területére, országos szinten is az elsõ. Már
a párkányi vasútállomáson ünnepélyes fogadtatásban részesültek..., majd Szereden
az állomáson és a községi hivatal elõtti téren ez megismétlõdött. Az eseményt
a korabeli sajtó A mieink Magyarországról eljöttek közénk címmel örökítette
meg. 105
A továbbiakban azokra a tényekre, eseményekre térünk ki, amelyet az 1947-
es év teremtett a Galántai járásban: arra, hogy milyen volt a három népcsoport
– az itt maradt magyarság, a belsõ telepítés eredményeként ide került és a lakosságcsere-egyezmény
következtében az óhazába visszatért szlovákok – kapcsolata,
hogyan folytatódott az arányaiban erõsen megváltozott népcsoportok
élete.
A levéltári anyagok jelentéseibõl kiderül, hogy a hatalom törekvése elsõsorban
arra irányult, hogy egységes nemzetté kovácsolja a két szlovák népcsopor-
80