3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

2. A Galántai járás településhálózatának
kialakulása
A járás településhálózata változásainak tanulmányozásához szükségünk van
egy kiindulópontra. Ez pedig nem más, mint az 1991. március 3-i csehszlovákiai
népszámlálás által rögzített állapot, kiegészítve a 2001. évi szlovákiai népszámlálás
eredményeivel. Kutatásunk területe megegyezik az adott idõpontban
a járási közigazgatási területtel, ebbõl adódóan világosnak tûnik, hogy a településhálózat
kialakulását, annak változásait ebbõl a helyzetbõl vezetjük le.
A településkronológiák alapján megállapíthatjuk az 52 település megalakulásának
idõrendjét. Az 52 településbõl négy település neve (Deáki, Sempte,
Vágsellye, Szelõce) írásos dokumentumokban elõször a 11. században fordul
elõ, kilencrõl a 12. századi adatok adnak elsõként hírt (Vághosszúfalu, Gány,
Farkasd, Kosút, Negyed, Nemeskürt, Pata, Taksony, Vágtornóc), huszonhárom
település elsõ írásos említése pedig a 13. századból való (Galánta, Ábrahám,
Boldogfa, Feketenyék, Vízkelet, Alsószerdahely, Alsószeli, Felsõszeli, Geszt, Borsa,
Jóka, Kajal, Vágkirályfa, Hidaskürt, Réte, Salgocska, Sopornya, Pered, Vága,
Nagyfödémes, Vezekény, Hegysúr, Zsigárd). Kilenc településnevet (Egyházfa,
Szenckirályfa, Pusztakürt, Pusztafödémes, Szered, Diószeg, Tósnyárasd,
Nagygurab-Németgurab, Nagymácséd) a 14. századi okiratok említenek elõször.
Nádszegrõl az elsõ írásos feljegyzések a 16., Tallósról a 17. századból valók;
Királyrév és Jánosháza a 18. században található elõször írásos feljegyzésekben,
Alsóhatár, Hurbánfalva és Szentharaszt pedig a 20. században nyert önálló
községi státust.
A települések második csoportjaként említhetõk azok a községek, amelyek
az elõzõ évszázadokban önálló községi státussal (önkormányzati joggal) rendelkeztek
vagy rendelkezhettek, de a különbözõ területi-közigazgatási átrendezések,
átszervezések következtében vagy a négy város valamelyikéhez, vagy pedig
a szomszédos községhez csatolták õket. Itt említhetjük azokat a községeket
is, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság megalakulását követõ években „hazafias”
célzattal alapítottak nemcsak járásunkban, hanem Dél-Szlovákia-szerte.
Vágvecse (elsõ írásos említése 1113-ból) és Sók (1113) vagy Magyarsók
egyaránt legrégibb településeink közé tartozik. Magyarsókot 1947-ben adminisztratív
módon Szelõcéhez csatolták, Vágvecsét pedig az 1960-as a nagy területi-közigazgatási
átrendezés során Vágsellyéhez. Hetményt (1113) szintén
a legrégibb írásos emlékek említik, 1786-ban azonban Vágsellyéhez csatolták.
Pallócot (1138) szintén a 12. századbeli források említik elõször. A késõbbiek
folyamán közigazgatásilag Taksonyhoz, majd Deákihoz tartozott, 1954-tõl
Tósnyárasdhoz.
9