3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

érzelmi hangulat tanúi lehetünk, egyrészt azért, mert a csehországi határvidéken
végzendõ munkálatokra elsõsorban magyarokat visznek, másrészt tudomást
szereztek arról is, hogy készülõben vannak a Magyarországra áttelepítendõk
újabb névsorai. Rendbontásra és erõszakra még nem került sor. 97
A már idézett 1946. december 31-én kelt jelentésbõl azt is megtudhatjuk,
hogy a járásban a politikai helyzet jó és békés, csak a nádszegi Erdélyi fivéreket
– Ignácot, Istvánt és Ferencet – jelentették fel a járási népbíróságon mint az
újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaság ellenségeit. A helyzet ismétlõdik
Taksony esetében is. 98
Ugyanebben a jelentésben olvashatjuk, hogy „a járásban a helyzet a nemzetiségi
viszonyok területén egészében megfelelõ és békés. A járás magyar ajkú
lakossága továbbra is lojális a köztársasághoz annak ellenére, hogy feszült
idegállapotban várják a kitelepítést. Akik tudomást szereztek arról, hogy a kitelepítési
listán szerepelnek, kevésbé szorgalmasan végzik a tavaszi munkákat,
hiszen minden nap várják a kitelepítést. A repatriált, idetelepített szlovákok pedig
nem szívesen kapcsolódnak be a mezõgazdasági munkálatokba egyrészt
azért, mert nem mindnyájan értenek a földmûveléshez, másrészt a Magyarországon
járt toborzóktól olyan ígéretet kaptak, hogy »nem kell dolgozniuk, mert
majd az itt maradt magyarok dolgoznak rájuk«.” 99
Az 1947. április 19-én kelt jelentés arról számol be, hogy Taksonyban Seleši
Pavol, a galántai helyõrség kiskatonája kénytelen volt puskájával a levegõbe
lõni, mert a kitelepítendõ magyarok a teherautókra, amely õket a galántai vasútállomásra
akarta szállítani, nemcsak tûzifát, hanem frissen kivágott fát is fel
szándékoztak rakni, s ez ellentétes a lakosságcsere-egyezmény idevágó határozataival,
így az törvényellenes.
Több esetben is ehhez hasonló törvényszegésre került sor a zöldtakarmány
begyûjtésével és rakodásával kapcsolatban. A kitelepítésre jelölt magyaroknak
a zöldtakarmányt szintén itt kellett hagyniuk, hogy az óhazába, tehát a járás területére
visszatért szlovákok tudjanak mit etetni az állatállományukkal, amelyet
az egyezmény értelmében magukkal hozhattak. 100
A jelentésekbõl tudomást szerezhetünk ún. politikai színezetû közbelépésekrõl
a csehszlovák hatóságok részérõl. Ilyen esetrõl számol be az 1947. április
29-én írt jelentés: „A szlovák hivatalos szerveknek három ízben is fel kellett lépniük,
mert az alsó-, a felsõszeli és a rétei kitelepülendõk az autókaravánjaikat
magyar nemzeti színû zászlókkal díszítették.”
Ugyanebben a jelentésben olvashatjuk, hogy a Telepítési Hivatal munkájában
mutatkozó szervezetlenségek, hiányosságok miatt Diószegen 34 szlovák repatriáns
családnak nem jutott családi ház, mert a magyarokat még nem telepítették
át Magyarországra. A kínos helyzetet feloldandó a Telepítési Hivatal elrendelte,
hogy Diószegen 34 fehér lappal rendelkezõ, azaz kitelepítésre jelölt magyar
családot össze kell költöztetni az itt élõ rokonaikkal, vagy akár a szabad ég
alá, hogy a 34 szlovák család lakóházhoz jusson. 101
A magyarok áttelepítését, illetve a szlovákoknak az óhazába telepítését tanulmányozandó
a csehszlovák Külügyminisztérium 1947. május 17-én új-zélan-
78