3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

13. A Galántai járás népességének alakulása
1945-tõl napjainkig
A mai Szlovákia területén 1910-ben 884 ezer magyar anyanyelvû lakos élt (a lakosság
30,3%-a) és 1 688 000 szlovák (57,8%). A többi német, ruszin, lengyel,
cseh és egyéb anyanyelvû volt. Az 1921-es népszámlálási adatok azt bizonyítják,
hogy a magyarság száma a mai Szlovákia területén 651 ezerre (21,7%-kal)
apadt, a szlovák nemzetiségû lakosság száma 1 952 000 fõre (65,1%-kal) növekedett.
A csehszlovák kormány a nemzeti kisebbségek jogait a csehszlovák Nemzetgyûlés
által 1920. február 29-én elfogadott alkotmányban és további alkotmánytörvényben
fektette le. Ilyen alkotmánytörvény volt például az alkotmány elfogadása
napján hozott és a törvénytárba a 122. szám alatt becikkelyezett nyelvtörvény,
amely szerint a nemzeti kisebbségeket azokban a járásokban illette meg
a nyelvi jog, ahol számuk a húsz százalékot meghaladta. A nyelvi jog, nyelvhasználati
jogosultság azt jelentette a csehszlovákiai magyar kisebbség számára,
hogy az általa lakott területen a hivatalokhoz saját anyanyelvén adhatott be kérvényt,
s azok a kisebbség nyelvén kötelesek voltak megválaszolni. Vagyis a magyarság
a hivatalos érintkezésben használhatta anyanyelvét.
Az 1921-es népszámlálás szerint Csehszlovákiának 744 621 magyar nemzetiségû
lakosa volt (az ország lakosságának 5,57 százaléka), az 1930-as népszámlálás
már csak 691 293 magyar nemzetiségû lakost (az ország lakosságának
4,78 százaléka) említ.
Az 1910-es népszámlálás szerint Szlovákia és Kárpátalja területén 818 magyar
jellegû község volt. Ebbõl az ún. tisztán magyar jellegû községek száma (lakosságuk
több mint 80 százaléka magyar nemzetiségû) 671 volt, a magyar
többségû községeké (a lakosság 50–80 százaléka volt magyar) 76, idegen többségûnek
pedig 71 község számított (a lakosságának csak 20–50 százaléka volt
magyar nemzetiségû).
Az 1930-as népszámlálás már csak 760 magyar jellegû községrõl tesz említést,
ebbõl 556 a tisztán magyar jellegû község, 149 a magyar többségû és 55
pedig az idegen többségû község.
Szlovákia lakosainak száma 1921 és 1991 között 3 millióról 5,27 millióra
(75,6%-kal) emelkedett. A magyar nemzetiségûek lélekszáma 651 ezerrõl 567
ezerre csökkent, részarányuk pedig 21,7%-ról 10,8%-ra. A mélypontot az 1951-
es népszámlálás jelentette (a deportáció, reszlovakizáció, lakosságcsere után),
majd 1961 a jelentõs gyarapodás éve volt, 1970-re a mérsékelt növekedés a
jellemzõ, majd a következõ két népszámlálás (1980, 1991) minimális növekedésrõl
tanúskodik. Ebben az idõben a szlovákság száma 131,4%-kal gyarapodott,
az ország népességén belül 65,1%-ról 85,7%-ra növekedett a részaránya.
95