3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

láját. A cél: északról dél felé fokozatosan és türelmesen lenyomni az etnikai,
nyelvi határt, majd a kolonisták telepítésével megtörni a kompakt magyar településszerkezetet.
Dél-Szlovákiában a Slovenská liga 1926. októberében 33 szlovák kisebbségi
iskolát nyitott 46 osztállyal, egy-egy osztályban átlag 45 gyermekkel. A következõ
tanévben újabb 21 iskola nyílt a nyelvileg vegyes területek szlovák gyermekei
számára.
A liga elképzelései szerint az új iskolák építésének költségeit nyilvános gyûjtésekbõl,
bankok, helyi önkormányzatok, megyék, valamint az oktatásügyi és
népmûvelési minisztérium adományaiból, illetve a legális költségvetésbõl kell finanszírozni.
A Slovenská liga ki is harcolta az állami támogatást, amely a továbbiakban
legálisan szerepelt a kormány és szakminisztériumok költségvetésében.
A szervezet mûködésének tizedik évfordulóján, 1930-ban újabb 30 iskolával
gyarapodott a dél-szlovákiai kisebbségi szlovák iskolahálózat. Ezek voltak az ún.
jubiláns iskolák (jubilejné školy). A liga ugyan nyíltan hirdette, hogy sem a magyar,
sem a német ifjúságot elszlovákosítani nem akarja, de mottóját – „a szlovák
gyermek a szlovák iskolába!” – mindenképpen érvényesíteni akarta. Az elsõ
bécsi döntéskor – 1938 novemberében – Dél-Szlovákiában 277 szlovák kisebbségi
iskola mûködött, s a kialakított hagyományaik szerint minden év novemberében
megtartották az ún. szlovák iskolák hetét. A liga hivatalosan 1945-
ben befejezte mûködését. Szerepét az állam vette át.
Ezek a történések mintegy elõjátékát képezték az 1945 utáni eseményeknek.
A Slovenská liga tevékenysége egyértelmûvé teszi számunkra azt, hogy
a mesterséges asszimiláció tudatos, tervszerû stratégia szerint valósult meg. 15
A második világháború befejezése után a bécsi döntést a gyõztes nagyhatalmak
annullálták. Mind a két csehszlovák emigráció (a londoni és a moszkvai)
megegyezett abban, hogy a fejújított Csehszlovákiának teljesen szláv jellegûnek
kell lennie. A moszkvai emigráció erõteljesebben szorgalmazta a magyarság kitelepítését,
mint London. Csupán Šmidke volt az, aki egyik Moszkvába küldött
levelében pozitívan értékelte a dél-szlovákiai magyarságot: „Azt el lehet mondani,
hogy a magyarok, eltérõen a németektõl, rendesen viselkedtek Szlovákiában,
többségükben demokraták, és sok a baloldali tájékozódású”. A késõbbiek
folyamán errõl a megállapításról valahogy õ is megfeledkezett. (Leghatározottabban
talán a csehszlovák szociáldemokraták ellenezték a németek és a magyarok
kitelepítését.)
A csehszlovák politikusok nem szerettek volna olyan nemzetiségi összetételû
államot irányítani, ahol az államalkotó szláv elem, mint például az elsõ világháború
után a szlovákság, lélekszámban kisebb legyen, mint valamelyik nemzeti
kisebbség (német). Valószínûleg ez a tény kényszerítette Edvard Benešt
a csehszlovakizmus eszméjének felújításához.
A potsdami konferencián a gyõztes nagyhatalmak támogatták a németek kitelepítését
szorgalmazó csehszlovák kérelmeket, ugyanakkor elutasították
a magyarok eltávolítását Csehszlovákiából. Ebben a kérdésben a késõbbiek fo-
38