3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

A település a 14. században a Dudwaghy, majd az Oros családé, s 1647-tõl
a pozsonyi Klarissza-apácák jobbágyfalvaként szerepelt. A 18. században az
Erdõdyek birtoka, majd az Esterházyaké, s végül a Zichy család szerezte meg.
Csakúgy, mint az elsõ három város esetében, itt is pusztított a történelem
vihara – tatár, török, császári katonák –, a tûzvész és a pestis.
A török kiûzése és a Rákóczi-szabadságharc leverése után a Habsburgok tudatos
telepítéspolitikája eredményeként 1785–1786 között elõször 46, majd
14 német család vándorolt be Diószeg területére Hessen, Württenberg és
Vesztfália vidékérõl. Így alakult ki az 1946-ig önálló településként, saját bíróval
rendelkezõ Németdiószeg. Ekkor egyesül Magyardiószeggel Nagydiószeg néven,
amelyet 1948-ban Sládkovièovóra kereszteltek.
A település lakossága mezõgazdasággal foglalkozott, s fõleg a 18. századtól
szarvasmarha- , juh- és lótenyésztéssel. Nagyon sokan dolgoztak az 1867.
október 20-án beindult cukorgyárban, amely a bécsi Guttmann cég és Kuffner
báró tulajdona volt, majd a század végén Kuffner báróé csakúgy, mint az 1912-
ben épített Mária-malom is.
Az elsõ világháború után a Galántai járás többi településéhez hasonlóan Diószeg
is az új köztársaság, Csehszlovákia része. A csehszlovák katonaság 1919.
január 6-án – vasárnap – foglalta el Diószeget. A visszaemlékezések úgy tudják,
hogy a nemzetõrség minden ellenállás nélkül adta le fegyvereit, rendbontás
nem történt.
Diószeg is azon céltelepülések közé tartozott, ahová a lakosságcsere értelmében
1947-ben Magyarországról 140 családot telepítettek. A második világháború
után a már említett cukorgyáron kívül továbbra is mûködött az 1912-ben
létrehozott magnemesítõ állomás, majd az újonnan épült len- és kenderfeldolgozó
üzem és természetesen a földmûves-szövetkezet.
A városban jelentõs kulturális emlékek találhatók: ilyen az 1885-ben átépített
reneszánsz kastély (amelyben ma több egyetem kihelyezett munkahelye található),
valamint az 1736-ban épített templom, a Kuffner-bárók mauzóleuma
és a cukorgyár irodaháza.
Az elsõ iskoláról 1751-ben tesznek említést az okiratok, míg az elsõ óvoda
1907. január 1-jén kezdte meg mûködését. A Szlovák Liga itt is megépítette –
1928-ban – az ún. jubileumi iskoláját a mácsédi úton.
A várost 1910-ben 3754 lakos lakta, 66,8%-ban magyar nemzetiségû. Ma a
lakosság ennek kétszeresét sem éri el. Ma 6078 lakosa van, amelynek 38,5%-a
magyar nemzetiségû.
29