3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

6. Gazdasági-társadalmi tényezõk az asszimiláció
szolgálatában (1918–1948)
Janics Kálmán az Elkésett tudnivalók Trianonról 6 címû írásában kifejti, hogy bár
a magyar politikusok 1916–1917-ben szembesültek az ország területén élõ
nemzetiségek nem titkolt és viszonylag erõs, szervezett önállósulási törekvéseivel,
amelyek élvezték az antant támogatását, 1918-ban elképzelhetetlennek
tartották az ezeréves kötelékek megszûnését, a kötelékekbõl való kilépésnek
még a lehetõségét is. A gyõztesek oldalán felvonuló Prága a mai szlovákiai területek
megszállására 1918. október 28-a után nem rendelkezett sem kellõ
fegyveres erõvel, sem pénzzel, hadianyaggal, katonai felderítése nem volt, sõt
a felderítéshez szükséges térképek sem álltak a francia és olasz tisztek irányította
cseh légiók rendelkezésére.
Szlovákia cseh megszállása tehát lényegében ösztönös volt, s nélkülözött
minden hadászati elõkészületet és fõleg stratégiát. A mai Szlovákia területének
megszállását Holics térségében egy kis katonai csoport kezdte meg 1918. november
1-jén A. Ripka fõhadnagy vezetésével (százhúsz katona és tizenegy
tiszt). Decemberben Nyitra, majd késõbb Kassa megszállására került sor. Pozsony
1919. január 1-jén került a megszálló csapatok kezére oly módon, hogy
a pozsonyi magisztrátus rendfenntartó erõként ünnepelte és üdvözölte a megszálló
csapatokat, megfékezendõ a rablásokat, a fosztogatásokat és egyéb
atrocitásokat. 7
A magyar kormány, amely ebben az idõben még viszonylag nagyszámú reguláris
hadsereggel rendelkezett, ellenlépéseket nem tett. Károlyi kormánya tudomásul
vette az eseményeket, s talán arra számított, hogy a párizsi békekonferencia
nagyhatalmi döntései korrigálják ezeket az ún. túlkapásokat. Csak három-négy
hónappal késõbb, a magyar Tanácsköztársaság csapatai indítanak támadást
a cseh légiók ellen, amikor azok a kijelölt demarkációs vonaltól jócskán
délre esõ területeket terveztek elfoglalni, gondolván, hogy ehhez megkapják
a gyõztes hatalmak utólagos jóváhagyását.
A Galántai járás 1919 januárjában került csehszlovák megszállás alá. A járás
egyes települései jóval határozottabban léptek fel a légiók ellen, mint az
„õszirózsás kormány”. A nemzetõrök nem vesztették el a fejüket, s a rendfenntartáson
kívül esküjükhöz is hûek maradtak. 8
A légiók a járást északról és északkeletrõl, tehát Pozsony és Nyitra térségébõl
közelítették meg. Felsõszelit az elsõk között, 1919. január 7-én szállták
meg. Vágán, Pereden, Tornócon, Vágfarkasdon, Nagymácsédon csatározásokra,
lövöldözésekre került sor. Halottak és sebesültek a megszállás kísérõ jelenségei
voltak. A járás területén a magyar katonaság december 16-án éppen Nagy-
33